Prológus az absztinenciáról:
önmegtartóztatás, megrögzült szokástól, bizonyos élvezetektől, élvezeti szerektől (például alkohol, dohányzás) vagy a szexuális élettől való önkéntes, illetve kényszerű tartózkodás
[nekem az alkohol és cigi miatt kéne, a csajok nem fenyegetnek… ;o)]
[Március 31. P]
A Guba Zoli búcsúpiálásra végül akkor nem mentem el, remélve, hogy lejönnek az Andiék is Birkába. Végül lementünk Tatával a Birkába, de persze megint nem jött senki, pedig egy csomóan megígérték megint. Bedobtam ennek örömére két vodkanarancsot az este folyamán. Kicsit fejbevágott az egész napos meló után. Aztán valamikor a Tata felhívta az Andit, hogy na mi van, aztán azzal jött vissza, hogy nem jönnek, mert Pestre mennek bulizni, meg hogy azt üzeni, hogy majd beszélni akar velem. Hát még elvoltunk egy darabig, aztán a Sanyival meg az Emesével négyen elindultunk befelé a 72-essel. Tata ment be Pestre az anyjához, mi meg leugrott a buszról a benzinkútnál. Hazaérve alvás ezerrel.
[Április 1. SZO]
Nagy nehezen felkeltem, és szedhettem is össze magam, Tata szólt, hogy délután 3 körül már le is mehetek Birkába, lent lesznek. Végül csak 5 körül értem le, ugye zuhiztam, kajáltam, miegymás. Bepakoltam a maradék Gin-emet, és uzsgyi át. Kapásból egy sörrel nyitottam. Aztán mikor csak hárman maradtunk a Marcival meg a Tatával, zenélgettek egy kicsit, én meg püföltem a bőröket meg a cineket. Olyan 7 óra magasságában elkezdtek szállingózni az emberek, beállítottak Alkoholék is, és lassan elkezdtek játszani. Közben mi Tatával letoltuk az egyik adag Gin-t. Kicsit később belebotlottam a Rékába és Misellbe, majd mikor bementem két sörért, Andival is összetalálkoztam. Kapásból azzal kezdte, hogy ha beszélni akarok vele, csak szóljak. Mondtam neki, hogy mikor akar beszélni, mire mondta, hogy én döntsem el. Oké, kicsit már fejbevágott a két sör meg a Gin, de megpróbáltam összeszedni magam, és hát túlesni a beszélgetésen. Nem úgy sült el, ahogyan szerettem volna (aznapi végeredményt tekintve), de sokkal jobban sült el, mint ahogy rosszabb esetben számítottam, így végül jó volt beszélgetni. Csak hát ugye pöttyet be voltam már rúgva, így kicsit hülyén vette ki magát a helyzet szerintem, de leguggoltam elé, úgy beszélgettünk, és elmondtam neki őszintén, miről van szó. Azt mondta, hogy az azért nem esett jól neki, hogy mindezt a barátnőivel, és nem személyesen vele beszéltem meg először. Mire mondtam neki, hogy eddig mindig az volt, hogy ilyen esetben utána az illető jól eltűnt, és/vagy nem állt szóba velem többet. Mondtam neki, hogy ezt pedig nem akartam, mert 5 év után ő az első, akivel ilyen szinten jól érzem magam. Valójában itt pár momentum pöttyet homályos, köszönhetően az állapotomnak, amiért bocsánatot is kértem tőle, mert égett a fejem, hogy ilyen állapotban beszélünk komolyabb dolgokról. Amire még emlékszem, az az, hogy szóba került, hogy legutolsó depis hangulatunkban mindkettőnknek azon járt az agya, hogy vajon ki menne el a temetésünkre, és hát mindketten azon voltunk, hogy bizony nagyon kevesen. És a többség fél év múlva jól el is felejtene. Erre mondtam neki, hogy nekem előző nap, péntek este lett volna kedvem testközelből elintézni egy ilyet, de nem láttam értelmét már ennek se. Erre aztán mondta, hogy neki azért hiányoznék, meg hogy sokat jelentek neki, vagy ilyesmi, sajnos a pontos emlékezést beködösíti az agyamban volt alkohol… Mindenesetre ez sokat jelentett tőle, jól esett. Aztán még elmentünk cigit venni a végállóra. Odafelé találtunk egy fél pár cipőt, amit elrugdaltunk a kocsmáig. Jó volt, felderített, ahogy játszott velem. Enyhén illuminált állapotomban pöttyet érdekes volt megvenni a cigit, míg Andi megvárt odakint. Szegény cipőt ismét felváltva rúgdaltuk visszafelé. Áh, komolyan, nem tudom… Közben Tatáék elkezdtek játszani, én sokat nem fogtam fel belőle, és hallgatni is csak a végefelé kezdtem, addig nemtom, mit csináltam. Talán a Zoli exMelindájával beszéltem, nemtom. Aztán közben beállított Máté Zolika, és megint átmentünk a végállóra, inni akart egy kávét, meg vettünk megint egy cigit. Előtte persze szóltam az Andinak, hogy 10 perc, ami lett jó félóra… Zolikát megint úgy kellett mozdulásra bírni, mire visszaértünk, már nagyon vége volt a koncertnek. Ádám kidobta a taccsot, úgy volt, hogy Andiék hazaviszik az egyik sráccal, így beraktuk a kocsiba. Miközben vártuk, hogy visszaérjenek, Zolika behúzta a maradék cigit, de két szálat még lenyúltam belőle Andinak meg nekem. Zolika vázz… Áh… Mindegy. Közben visszaértek, Ádám jobban lett, így jött velük vissza. Aztán közeledett az utsó éjszakai 972-es indulási ideje, így 1:40 körül elköszöntem a fontosabb emberektől. Andival megbeszéltem, hogy akkor valamikor tényleg megihatnánk végre egy kávét. Mikor aztán tényleg elköszöntem, megfogta a kezem, és mikor mentem, hogy na akkor lépünk, nem engedte el azonnal, hanem míg az ujjaink végig nem csúsztak egymáson, addig tartotta. Aztán még elköszöntem a Lacitól is, és indultam kifelé, de várni kellett a Zolikára. Közben Andi megint ott volt, már nem tudom, hogyan, de megint megfogta a kezem, és mikor valaki más szólt hozzá, fogta a kezem tovább. Jól esett tőle. Semmibe nem került, mégis tökre felvidított vele. Szerzett nekem egy jó estét, és ezért hálás vagyok neki. Jó volt a társaságában eltölteni az időt. Végül kiléptünk az ajtón, és uzsgyi a buszhoz. Zolika meg az egyik srác jöttek velem, Zolika ment a sráccal be Pestre, nekem nem volt kedvem. Mikor leszálltam a benzinkúznál, még elugrottam vásárolni a Tescóba, majd séta haza. Egy darabig még olvasgattam, majd vízszint, és szunya.
[Április 2. V]
Vasárnap reggel nem nagyon kapkodtam el a felkelést. Valmikor délután 3 körül felcsörögtem az Andit, hogy akkor van-e kedve egy kávéra, meg császkálni egy keveset, amúgy is szép az idő. Hát sajna nem volt kedve, mondjuk ő hétfőn elég korán kelt. Megbeszéltük, hogy felhívom hétfőn, aztán meglássuk. Így aztán egyedül nem nagyon volt kedvem császkálni, olvastam estig, aztán reggelre beütemeztem ismét a szerviz kontra TVnet hepeninget. Sikerült viszonylag időben ledőlnöm aludni.
[hétfői külön bejegyzésben]
0 hozzászólás