Részegen a legjobb filozofálni, mert üt.
Szóval elgondolkoztam, hogy voltaképp miért is vagyok itt, de erre nem jöttem rá. Így nem is törtem a fejem fölöslegesen tovább rajta.
De egy valamit tudok: mire vágyom… De az nem jó. Mert mostanában nem jön úgy össze. No mindegy. Voltaképp valaki árulja el, mikor lesz végre olyan, hogy valakinek végre én leszek a fontos, és érdelki majd, hogy boldoggá tegyen…? Mikor lesz az, amikor egy lány ugyanannyira szeret majd mint én őt? Illetve miért csinálják a legtöbben azt, hogy félnek belevágni valamibe, amivel kapcsolatban még csak vesztenivalójuk sincs? Áh, én már komolyan nem tudom…
Igazából nem vágyom többre, csak arra, hogy valaki végre ugyanannyira szeressen, mint én őt. Hát annyira nagyon kivitelezhetetlen ez? Illetve hogy legyen végre valaki mellettem, mert ez az egyedüllét ugyan néha baromi kényelmes, de elég szar is tud lenni…
Voltaképp azt sem tudom, képes lennék-e új kapcsolatba kezdeni. És igen, az lenne a legjobb, ha magától alakulna úgy, hogy összejön, de hát… Sajnos túl jó a fantáziám, és szeretek álmodni, így utána sajnos szarul esik ugye, ha valami nem úgy történik, ahogy történhetett volna.
Utálok alibipasi lenni. Tényleg, jól esik, hogy ilyenkor odabújik hozzám, de az meg szarul esik, hogy azt a lehetőséget nem adja meg nekem, hogy megadjam neki azt a pluszt, ami állítólag hiányzik neki, és ami miatt nem tud belémszeretni, és így összejönni.
Másrészről meg igen, nagyon jól esik, hogy ugyan csak ilyen alibipasi esetben, de hozzám tud bújni… Áhh… Miért nem lehet legalább megpróbálni, a barátságunk nem menne rá, ha mégsem jön jól össze. Persze jó lenne, ha úgy alakulna minden, ahogy nem egyszer sikerült már elképzelnem.
És hogy miért teszem azt, amit? Talán mert én sosem kaptam meg ezt a barátaimtól. Talán mert azt remélem, ezért cserébe talán én is visszakapok valamit… És talán a kifejezetten őrá jellemző derűs mosoly néha mindezért kárpótol.
Bassza +, hogy egy istenverte álmodozó és romantikus háttérrel „áldott” meg a sors…
És szart se ér a pénz, ha nem tudod megosztani senkivel…
[se szeretetet, se boldogságot nem lehet venni pénzért… hálisten. de néha nagyon kéne…]
0 hozzászólás