Szóval tegnap voltunk Ádámmal biciklizni. Ami érdekessé teszi a dolgot, az az ismételten jelentkező ez-már-megtörtént-egyszer érzés. Pedig még nem voltunk még semerre soha az Ádámmal. Jobban belegondolva, ez az egész hétvége péntek estével kezdve végig magában hordozta ezt a fura érzést. Már csak az a kérdés, ez vajon jelent egyáltalán valamit, vagy csak viccesen játszanak össze a véletlenek? Na de három napon keresztül? Na neeem…
Amúgy gondolj bele, te mit tennél, ha valaki valóra váltaná minden álmodat? Zavarna? Boldoggá tenne? Aztán te tennéd boldoggá az adott személyt? Lehet kommentelni…
Mellesleg ha meg az egész deja-vu egyes álmaink valóra válása lenne, az nem feltétlen lenne jó. Ameddig csak a jó álmok válnak valóra, na az igen. Különben meg honnan jönnek akkor ezek az álmok? Na meg mondjuk amilyen szerencsém van, az még sokat várat magára, amit hétvégén álmodtam, mert pont az lenne jó, ha nem húzná az időt a valóra válással. De mint azt tudjuk, az élet nem így működik, mert akkor túl egyszerű lenne minden. Az mondjuk tök poén volt szombat este, mikor Andival mindketten ugyanerre a megállapításra jutottunk, ráadásul egyszerre. Mondjuk egy valami még szar ebben a deja-vu dologban: hiába érzi azt az ember, hogy ez már megtörtént, azt változatlanul nem tudja, mi következik. Mindenesetre itt van két kép tegnapról, a két emlékkép, ami biztossá tette a deja-vu érzés tényét.
0 hozzászólás