Legelső üzleti utam, publikálva a hotelből, wlan-on ;o)
[Július 16, VAS]
Vasárnap reggel egész kipihenten ébredtem, a taxim meg csak délre jött, szóval volt időm összepakolni, ilyesmi. Eléggé be voltam parázva a repüléstől. Aztán nagynehezen megjött a taxim is, igaz negyed órával hamarabb. Így aztán jó hamar kiértünk a reptérre. Attilára (kollega) kellett eleget várni, mert ugye én értem oda jó korán, és nem mert ő késett. A gépünk 14:50-kor indult, Lufthansa Airbus Frankfurtba. Előtte még wlan-oztunk egyet, mert Ferihegyen van ingyenes hotspot. Maga az út egész kellemes volt, én bedobtam egy pohár bort, Attila meg egy sört, de csak azért, mert nem volt erősebb… Így aztán a stressz feloldódott, és a leszállást már kimondottan élveztem. Aztán mikor beértünk a reptér épületébe, uzsgyi át a túlsó végére az egésznek, és bár csak kétszer álltunk meg, nem értünk oda, csak 10 perccel a gép indulása előtt, pedig volt másfél óránk. Akartunk mailt nézni, mert ki kellett ugye kapcsolni a telefonokat, és Attila nem tudta fejből a céges kártya pinjét, így sikeresen blokkolta a kártyát, ezért elő kellett szedni a PUK-ot valahonnan. Frankfurtban sóherek a németek nagyon, csak T-Online vagy milyen hotspot volt, az is fizetős, és nem is volt free sehol… Ez a gép már egy 737-es volt, kicsit kopottabb, mint az Airbus, de egész jó volt ez is. Attila jól bealudt az előző gépen ivott sörtől, meg én is kezdtem kómázni, de mire bealudtam volna, már kezdtünk leszállni. Barcelonában a reptéren sehol sem találtunk működő hotspotot, voltak ugyan, csak vagy kódosak, vagy nem működtek… Úgyhogy hagytuk a francba, fogtunk egy taxit, és uzsgyi hotel. Mindenki a 4 csillagos Tryp Apollo-ban kapott szobát, mi ketten meg a Paral.Lel-ben, ami 2 csillagos. Oké, ha már vannak elvárásaid, akkor tuti gáz a kettővel kevesebb csillag, de egész jó a hely. Nem sokkal az után, hogy megérkeztünk a hotelbe, felhívtam Andit, hogy túléltem az utat. Aztán találkoztunk Attila egyik spanyol haverjával, Dani-vel, és elmentünk valahova vacsorázni. Olasz kaját kerestünk, a spanyol dolgok valahogy nem jöttek be. Aztán elsétáltunk haza, és szunya.
[Július 17, H]
Kezdődött a reggel azzal, hogy a sofőr nem tudta, hogy hová kell menni, így míg az óra ketyegett, előkapott egy kis térképeskönyvet, és bőszen kereste a címet. Majd elindultunk, és olyan 10 perc furikázás és három kör megtétele után megálltunk az egyik sarkon, ahol kiugrott a kocsiból, hogy megnézze az utcatáblát, miközben mi Attilával épp Lars-ból próbáltuk kipréselni telefonon, hogy hogyan is kell eljutni… Aztán visszajött a sofőr, és újabb 5 perc elteltével nagy nehezen megérkeztünk az előbbi saroktól kábé 4 saroknyira fekvő irodaépülethez. Kicsengettük a pénzt, majd megpróbáltuk megtalálni az ötödik emeleti irodát, amit mondjuk megnehezített az, hogy ezek a spanyolok nem beszélnek angolul, de végül is boldogultunk. Odafent már a recepciós csajok hálisten beszéltek angolul. Mi voltunk az elsők. Persze hálózatunk nem volt. Először még netünk sem. Szóval kár volt cipelnünk a laptopot. Aztán szépen lassan megérkeztek a többi emberek is. Az első napi tréning elég agyzsibbasztó volt. A kaja meg… Vérszegény, ízmentes szendvicsek, vagy ilyesmi… Na de mindegy is, viszonylag hamar befejeztük a tréninget. Kevin Karp is velünk bulizott, így kaptunk tőle néhány elég érdekes hozzászólást, amiből kisült, hogy mennyire a helyzet magaslatán áll. Na mindezek után átmentünk mind a központi irodába, a World Trade Centerbe. Igen ennek is az a neve, de ez ugye tökmás. Egész frankó kis hely, jó kilátással a kikötőre. Közben összefutottunk pár magyar fejlesztő sráccal, és az egyikükkel lementünk egy sörre. Majd mikor felmentünk, össze is futottunk rögtön Kevinnel, akinek jó nagy volt a feje. Elfelejtettük ugyanis, hogy még lesz egy kis prezentáció. Így a sör után már majdnem bealudtunk, és mikor végre vége lett, Lars-sal elmentünk kajálni. A Ramblas-on találtunk egy olasz kajáldát. Hát ahhoz képest, hogy a pincérek PDA-val vették fel a rendelést, a hely maga drága volt, a kaja meg nem volt nagy szám. De majd 92€ ottmaradt. Aztán elsétáltunk a hotelig. Közben minden sarkon legalább 4 ribanc ácsorgott, köszöngettek, ilyesmi… Áhh…
[Július 18, K]
A keddi nap sem telt nagyon másképp, talán annyi különbséggel, hogy délután megvártuk a Daniel-t a WTC-nél, majd elugrottunk a tengerpartra. Ezek a spanyolok nem szórakoznak. A nudista strand kb 200 méterre volt tőlünk, de gond nélkül elsétáltak közöttünk. Azon túl a normál strandon meg minden csaj felső nélkül volt, szóval volt mit nézni. Már el is felejtettem, milyen sós a tenger. Míg Attiláék elmentek úszni a Dani-vel, én felhívtam Andit. A tenger illata ugyanis határozottan arra az illatra emlékeztetett, ami őkelmét körülöleli. Bár ő nem nagyon értékelte, hogy képes voltam ezért felhívni. Igazából először nem is ő vette fel, hanem az Ildi, merthogy nem írt ki nekik számot, ő meg nem vesz fel magántelefonszámot. Mivel kétágyas szobám volt, igazából ha kicsengettük volna a repjegyet, meg a plusz költségeket, még akár plusz egy fő jöhetett volna velem. Ezt meg is említettem Andinak, hogy majd ha következő alkalommal mennem kell, ha van kedve, jöhetne. Hát, mondani sem kell, egyértelműen azt kellett leszűrni ebből, hogy itt csak ágynakdöntésről van szó. Mondjuk egyáltalán nem erről volt szó, nem tudom, miért kell az ilyesmit feltétlenül félreérteni… Hát mindegy. Este még elmentünk vacsorázni, mikor is megkóstoltam valami polipot. Hát nem volt olyan rossz, de meghagyom őket a spanyoloknak. Aztán még fagyiztunk egyet, és aztán szabályszerű küzdelmet kellett folytatnunk a taxiért. Hazadobtuk a Dani-t, majd hotelprojekt.
[Július 19, SZE]
Szerdán hamar befejeztük a tréninget, mert az oktatónak ment a gépe. Így elugrottunk a hotelbe, leraktuk a cuccokat, vásárolgattunk a Ramblason, ettünk a KFC-ben, majd megint elugrottunk a Dani-ért, és újra tengerpart. Estére kelve meg letoltunk 3 Mojito-t meg 1-1 pizzát kint a parton. Aztán mikor szóltak, hogy már zárnának, megint lőttünk egy taxit, és uzsgyi a hotelbe. Beleültem egy kád forró vízbe, jól esett egy kicsit leengedni.
[Július 20, CS]
Csütörtökön reggel nem keltünk korán, nem is nagyon kajáltunk. Összecuccoltam hamar, azért még kiültem az étkezőbe netezni, majd mikor Attila is összeszedte magát, fogtunk egy taxit a reptérre. Kajálni is csak a reptéren kajáltunk. Majd nagy nehezen meglett a terminál is, így becsekkoltunk. Mondani sem kell, a gép fél óra késéssel indult, így majdnem nem értük el a transzfert Bécsben. Igazából rohantunk végig az egész reptéren és fél úton jártunk, mikor már be is mondtak minket, hogy hol vagyunk. Végre odaértünk, mikor is külön kettőnket vittek ki a mező végébe egy busszal, és alig, hogy elhelyezkedtünk, a gép már indult is. Akkor először ültem propelleres gépen, de egész poén volt. Egész hamar haza is értünk. Aztán még hívtunk két taxit, és uzsgyi haza.
Hát ez volt röviden az első üzleti utam története. Amit még érdemes hozzáfűzni, hogy Andiék azóta sem kerestek, pedig hoztam nekik sört (amiről hétfő este a Tesco-ban kiderült, hogy itthon is kapható…). Illetve azt is hozzá kell tenni, hogy furcsamód pont az a valaki érdeklődik mostanában jobban irántam, akit úgy 10 éve láttam utoljára, és nem Andiék, akitől pedig ez „elvárható” lenne. És ez azért nem esik jól tőlük, de jól esik ettől a másik lánytól.
Összegzés: Hát Barcelona ittott elmegy, sok új épület mindenfele, de a tréningünket Zona Franca-ban tartják, az meg kábé olyan, mint Budapesten a nyolcker, szóval junkie negyed. A hoteltől 50 méterre moulin rouge van, minden utcasarkon 4-4 kurva áll, és leszólongat minden este, némelyik nem tűnik még 18-nak sem, de egyik sincs több 30nál… Sok a marokkói bevándorló, indiaiak, mindenféle színes népek. A spanyol csajok közül nagyon kevés néz ki jól, vagy amelyik meg télleg jó, az transzvesztita, vagy külföldi. Mondjuk tegnap a headoffice alatti kávézóban találtam egy nagyon aranyos spanyol csajt, de hát ezek nem beszélnek, csak spanyolul… De eléggé rendben volt. A többség mind el van hízva, es ronda… A kaja meg… Hétfő este voltunk egy elég drága helyen, a La Ramblas-on, az kábé olyan, mint Budapesten a Váci utca. Az utca közepén mutatványosok, stb. A pincér PDA-n vette fel a rendelést, és három személyre desszerttel együtt otthagytam 92 eurót, szal nem volt egy olcsó hely. Maga a kaja meg nekem nem nagyon jött be. Az összes hús (sült, grillezett) mind édes, alig van rajta fűszer, stb… De desszertnek pl kipróbáltam a Katalán Krémet, ami egyfajta puding, karamellizált cukorral a tetején, az egész finom volt. Maga a headoffice meg kint van a tengerparton, tök formás epület, tökjó kilátás… ;o) De hosszú távon nem tudnám itt elképzelni magam, főleg ugye mert nem beszélek spanyolul…
Legvégső Konklúzió: az élet nagyon ritkán alakul az elképzelések szerint, de legkevésbé sem romantikus vígjáték (mint például a „Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?”), legalábbis szinte soha. Vagy mondjam azt, hogy: life just sucks, and belive me, it’s that simple…? Azért ennyire nem rossz a helyzet, de voltam már jobban is.
És neked meg köszi, hogy nyaggatsz, hogy mi van velem, meg ilyesmi. Sokat jelent, tényleg. Mert érzem, hogy nem vagyok annyira egyedül, mint általában. ;o)
0 hozzászólás