Negyedszázad, Bécs, hulladék emberek

Mindennapi mocsok

Azt hiszem, kezdem a legelején. Vasárnap, negyedikén családilag sikerült szerét ejteni némi ünneplésnek annak örömére, hogy másnap 25 éves lettem. Valahogy nem nagyon volt hangulatom az egészhez. Anyám részéről a rokonság még aznap felköszöntött. Más nem keresett vasárnap. Tatával beszéltem, hogy akár megihatnánk valamit, de antiszoc volt, így hazament.

Hétfőn reggel ötkor keltem, mentem be az irodába, hogy aztán menjünk légszennyezettséget mérni. Mértünk a Széna téren, egészen a Mechwart-ligetig, aztán átkombínóztunk a Jászaiig, onnan is egy mérés a Nyugati térig, majd a Nyugatinál több helyen is mérés, majd mire átértünk az Oktogonra, az akku bemondta az unalmast. Így visszamentünk az irodába.

Csabi adott pénzt a vonatjegyre, így megvettem neki a kedd reggeli 7:10-es vonatra a jegyet Bécsbe, nekem meg adott egy megmaradt Bp.-Bécs jegyet. Aztán elindultam haza. Megpróbáltam közben Nórikát felcsörögni, de nem vette fel, így szépen haza is értem. 5 perccel hazaérkezésem után Nórika felhívott, mondtam neki, gondoltam, fussunk össze. Megegyeztünk háromnegyed 3-ban, Kosztolányi, így volt egy bő fél órám, és mehettem befelé. Nórikával eldumáltuk az időt, majd mikor elindultunk a Francia Intézet felé, ahova órára ment, valahogy kiszedte belőlem, hogy aznap van a szülinapom, és a nyakamba ugrott ennek örömére. Hát persze, hogy jól esett, majd nem…

Közben felhívtak a fater oldaláról is a rokonok, marha felemelő volt tényleg… Na mindegy. Beszéltem még a Verával, ugyanis este akció készült, és megbeszéltük, hogy kilenckor talizunk a Keletinél. Így volt olyan bő két órám pihenni, ami 4400 nézéssel telt el, majd 7-kor lezuhiztam, aztán 8-kor elindultam. Útközben egy valakinek azért eszébe jutott a szülinapom, így fel is hívott: a Sanyi. Mondtam neki, hogy nem bulizni megyek, illetve én nem tudok róla, hogy lenne buli, majd meglátjuk. Verára úgy öt percet vártam, és elindultunk az irodába. Ott meg volt egy-két új arc, úgyhogy jól bemutatkoztam, majd elneteztem az időt egy darabig. Volt két újabb aktivista, egy csaj, a Lilla (lila meg egyéb színes melírcsíkokkal a hajában, de jól mutatott), meg egy Balázs asszem. Aztán közben a Lilláék lementek boltba, így hozattam magamnak egy barackos teát, közben meg egyszerre három felé msneztem. Hajnali egy körül aztán elindultunk az Oktogonhoz, ott volt a találka fél kettőkor. Lefelé a Moszkváig természetesen gyalog, mert busz már nem járt, és párokra szakadoztunk, mellettem aztán a Lilla kötött ki, és tökjól eldumáltuk az időt. Útközben persze fényt derítettem ara, miszerint aznap vagyok 25, így begyűjtöttem a Lillától meg a Verától egy-egy puszit, a többeiktől meg a kézfogásokat. Aztán Oktogonon feladatkiosztás, ki merre, mi a Verával a Móriczot és a Kosztolányit kaptuk, és hamar szét is széledtünk. A Kosztolányin két objektumot hamar lemaszkoltunk, a harmadik túl magas volt, így át a Móriczra. A Móricz szobor kimaradt, mert mellette taxisok posztoltak rendületlenül. A Szent Imre szobornál a 7 személyből 4-et sikerült lemaszkolni, aztán elindultunk vissza a Moszkvára. Vera leszállt a Borároson, ment haza, én meg Lillát meg a Tibit csörögtem fel, hogy akkor mi a helyzet, és a Mechwart-ligetnél (vagy ahogy Lilla mondaná: Lekvár-szigetnél) fel is szálltak a buszra. Aztán még vettünk hat zsömlét meg 3 zacskó kakaóstejet a sarki boltban, és elindultunk felfelé. Hát régen ökörködtünk ennyit. Útközben belebotlottunk egy egyenruhásba, és amint kiderült, a vámosunk csak tüzet kért, de egy pillanatra azért összetojtuk magunkat.

Aztán kedd hajnalban még elcsesztük az időt mindenfélével, míg Bobék is befutottak, és mialatt mindenki elvackolta magát aludni, én már lassan indulhattam is a Keletibe a vonathoz. Iszonyatosan fáradt voltam, ennek ellenére Csabival eldumáltuk az első bő fél órát, aztán kínszenvedve aludtam úgy másfél órát, és Bécs még messze volt. Aztán odaértünk, elmentünk az egyik osztrák fazonnal a Landship-ért a szervizbe, aztán így vissza a warehouse-ba, felpakoltunk egy csomó cuccot, kajáltunk, Csabi tárgyalt a Bernd-del és a Brigitte-vel, aztán mindent felpakolva valamikor négy óra után elindultunk. 9 körül értünk be az irodába, és miután beálltunk, még egy kicsit csocsóztam a többiekkel, majd az aznapi éjszakai akciót már inkább kihagytam, így is bealudtam a buszon hazafelé, ami után másnap délután kettőkor keltem fel. Hát így telt a 25. születésnapom. Mindenki ódákat zeng, hogy így meglepték a haverok, meg ilyen meglepetés buli, meg úgy berúgtak, mint még soha, stb, stb. Hát én se nem ittam aznap, se nem lepett meg senki haverom se tortával, se bulival, így ez úgylátszik kimaradt az életemből. Mindez talán azért esik ilyen szarul, mert irigylem azokat, akik megkapták ezt a meglepetést a haveroktól. Másrészről meg azért, mert én már leptem meg így valakit, akinek ez nagyon jól esett a 21. szülinapján, és talán azt reméltem, viszonozza, de hát nem.

Szerda napközben Anikó felvett msnre, és rámpittyent, hogy mizujs. Természetesen nem esett le se neki, se más msn-es kontaktomnak sem, hogy születésnapom volt, hiába volt a nevem mögé volt írva msn-en, hogy: [02.05=25 – ~10 a 623-ból tudta csak…] – köszi a bulit 5-én éjjel… Mintha nem lett volna egyértelmű, na mindegy. Aztán délután Jakyvel és 3 haverjával futottam össze, mielőtt Jaky meg az egyik srác csütörtökön Angliába nem repült. Beültünk egy kiskocsmába a Lehel-térnél, és jól elsöröztük meg eldumáltuk az időt. Estére Zolika rámzizgett, hogy esetleg fussunk össze, megígértem neki, hogy felhívom, de hazafelé vacakul lettem, és mikor ledöglöttem, el is felejtettem.

Csütörtökön végre fel tudtam kelni olyan időben, hogy bemenjek az irodába végre Landship-et takarítani, ez végül délután 4 óra lett. Sikerült lehúznom az ülésborítókat, kiporszívózni, felmosni, egész tiszta lett. Elindultam 6 után hazafelé a huzatokkal a kezemben, egybecsomagoltam őket. A 40-esen a Sasadi után nem sokkal kinézett valamiért magának egy bandzsa részegnek látszó bolond, és valami olyasmit kérdezett, hogy nehéz-e, mire mondtam, hogy nem, csak üléshuzat. Aztán folyamatosan motyogott valamit, kérdezett mindenféle hülyeséget, amiből egy szót nem értettem, így mondtam neki, hogy nem értem, meg hogy nem tudom. Aztán a Virágpiacnál megállt felettem, és azt mondta, hogy akkor most vagy leszállok vele a következőnél, vagy szétüt. Én meg mondtam neki, hogy most nem tudom, mi a baj, de ő majd szépen leszáll, én meg megyek tovább. Csak erősködött, én meg mondtam neki, hogy hagyjon békén,szálljon le rólam. Közben odaértünk a Rupphegyi úti megállóhoz, és mikor az ajtó kinyílt, belekapaszkodott a csomag másik végébe, és kezdte húzni ki a kezemből, én persze nem hagytam. Szóltam neki, hogy engedje el, de nem. A mellettem levő srácnak is szóltam , hogy segítsen már, egyszer odanyúlt, húzta, de elengedte, így lerántott a lépcsőn az a farok részeg. Meglöktem, hogy eltántorodjon, de magávalrántott. Szerencsére a buszos nem csukta be az ajtót, nem is tudom, mi lett volna, ha otthagy. Közben elejtettem a táskámat is, azt felkaptam, és húztam ki a kezéből a huzatokat, de nem engedte. Felszóltam a buszon levőknek, hogy hát nem igaz, hogy senki sem segít… Aztán erre leszállt a sofőr, és ráordított, hogy engedjen el, és hogy hívja a rendőröket. Ez a buzi meg azt mondta, hogy hát hívja. Aztán ráordított mégegyszer, erre elengedett, én meg felugrottam a buszra, ajtó becsuk, és húztunk el. Aztán az utasok kérdezték, hogy ismertem vagy valami? Mondtam, hogy nem, azt sem tudom, mit akart. Aztán leszálltam nálunk, és leszállt egy csaj az anyjával, és ők is teljesen ki voltak akadva a történteken, meg azon, hogy volt a buszon több húsos kan, és egyik se mozdította meg magát, csak álltak, mint valami kornyadozó faszhuszárok. A csaj mondta, hogy már azon gondolkozott, hogy leszáll ő, mire a sofőr intézkedett, de hát ilyet… Hát, remélem, orrbavágja valaki azt a hulladék gennyzsákot, de alaposan. Utólag persze eszembe jutott, hogy mondjuk iszonyatosan tökön kellett volna rugni az acélbetéttel, had élvezze, vagy orrbakönyökölni, de az adott helyzetben valahogy nem ment. Most meg nem tudok emiatt a rohadék miatt elaludni, szal kurvajó… Ha legalább nem dolgoznék holnap, de hát muszáj. Hát ezek után nem vállalok délutános műszakot, és a paprika-spray már az övemre került. Rohadjon meg az ilyen ott, ahol van…

***

Aztán van még más is, így 25 örömére. Tisztáznék pár dolgot, mert azt vettem észre, hogy rengetegen megkajálnak csomó mindent abból, amit írok. Ebből is az látszik, hogy mennyire elsekélyesedtek a kapcsolatok, és elidegenedtek az emberek.

Viv és a sztori: nincs barátnőm momentán. A sztori részleteiben ugyan igaz, de így egészében, és abban a formában, ahogy leírtam, sajnos nem történt meg. A karakter egy létező személyről lett mintázva, aki maga is olvasta a sztorit, ugyanakkor ő is abban a hitben volt, hogy megtörtént. Édes volt, ahogy ezt kifejtette… ;o) A történet pedig részeiben, más-más időben és helyzetben pedig tényleg megtörtént, időnként még más-más személy is volt a másik. És mivel 2 ember kivételével mindenki megette a sztorit, az két dolgot takar. Egyrészt, hogy a sztori jó, és hihető. Ez jó lehet. Másrészt, hogy az ismerőseim többsége egyáltalán nem ismer. Na ez viszont nem jó.

25. Szülinap: nem akarok ezen összeveszni senkivel, de kurvajól esett volna, ha valaki meglep ilyesmi meglepibulival, és nem pedig mindenki szarik rám, de így jártam…

Konklúzió: azt hiszem, az az istenverte 5.-ei nap elég alapos fordulópont lesz az életemben. Meglássuk, mi lesz, még csak most kezdődik.