Koncert, pár kellemes perc és afterparti

Avagy fehérre meszelt fal kontra rokkerek…

A péntek délutánban és estében valahogy azt bírtam a legjobban, hogy senki sem jött el a koncertre azok közül, akikkel megbeszéltem, hogy márpedig tuti eljönnek. Az, hogy ki éppen miért nem jött el végül, valahogy nem számított már a koncert kezdete után. Az ugyanis sokkal többet jelentett, hogy volt viszont egy valaki, aki engem keresett meg, és ő legalább el is jött: Nórika.

Apropó, fehér falak. Aki most azt hiszi, hogy le lett amortizálva az új törökbálinti művház, az bizony téved. Kicsit ettől függetlenül merész ötlet volt fehérre meszelni a falakat, de bármennyire is volt pár ittas (mit pár, jó sok…) fiatal, többek közt én is és jó pár jó ismerősöm, nem történt semmi baj a falakkal. Pont emiatt magára a koncertre nem is nagyon emlékszem. Azt mondjuk tudom, hogy az időt a Nórikával töltöttem el, borozgattunk, és hát régen éreztem jól magam ennyire, mint ezen az estén.

A koncert vége után a többség a 72-eshez orientálódott, mi is így tettünk. A buszozás megerősített afelől, hogy azért még vannak körülöttem olyanok, akiknek még számítok valamit. Nórikával azzal szórakoztunk, hogy majdnem felszedtünk egy 12 éves kissrácot és két 15 év körüli kiscsajt… ;o)

Aztán a többieket megvártuk a Kosztolányin, és pár képkocka ugyan kiesett, de ha minden igaz, éjszakai 6-ossal elmentünk a Filterhez, majd némi időhúzás után le is mentünk. Az este további részében a szokásos depessmód estet kavarták némi bonanzával, mi meg lecsüccsentünk bentebb a Nórikával dumálni, majd a többiek is csatlakoztak hozzánk, amiből végül pár igencsak húzós, új kép is keletkezett a galériámban. Próbaképp felvettem a pasizós pózt, aminek eredményeképp pár perccel később egy nagyobb darab, kopasz pasi tenyerelt az ölembe. Na jó, persze véletlenül, és bocsánatot is kért, de mindenesetre jót nevettünk rajta a csajokkal… ;o) Kicsivel később még megpróbálkoztunk csocsózni a Nórikával, de elvonták a figyelmét, majd be is aludt. Aztán nekem sikerült a Petőfit elcsípni fuvarügyben, így hajnali negyed négy után elkocsikáztunk Budaörsre.

Egy biztos, sokat számított az, hogy kik voltak mellettem aznap.