Legyen ez egy másik város, valahol a földön túl

Avagy néha a filmzenéknek vicces hatásuk van

Igaz, nem láttam a Lora című, új, magyar filmet, de a főcímzene refrénje megfogott reggelente a rádióban hallva. Talán nem is véletlen, mert Hrutka Róbert írta. Ha visszaemlékezünk, régen a Pannon Image-filmekhez is ő csinálta a zenét, elég, ha csak a Csók címűre gondolunk:

[youtube V56SjYsODrI]

Na de visszatérve, nem is emiatt írtam ezt a post-ot, hanem a Lora főcím miatt, aminek itt a szövege alább, a zenét pedig letöltheted, ha ide kattintasz. És ha már Lora, akkor azért a filmről is ejtek néhány szót, igaz más oldalról szerezve egy rövid kritikát:

„Herendi Gábor gyakorlatilag mindenhol azt nyilatkozta, új filmje váltás lesz a Valami Amerika vonalához képest: a keserédes mosolyok mögött drámai tartalmak fognak húzódni. A sok helyen deklarált műfajváltás után egy mély és tartalmas, humorral a kellő helyeken operáló drámára számítottam. A Lora kerek, egész, nézhető, kellemes és szimpatikus alkotás, amelyet bizonyára a közönség is keblére fog ölelni. Nem egészen azt kaptam, amit vártam, de tulajdonképpen elégedett vagyok. Kishazánkban a közönségfilm szépen lassan egyenlővé vált a garantált nézőszámot produkáló vígjátékkal, de az utóbbi időkben a szépen lassan bebukó remake-k és az arcpirító komédiák kezdték jelezni a tendencia kifulladását. Herendi a Valami Amerika zajos, majd a Magyar vándor mérsékelt sikere után úgy döntött, új zsánerben próbálja ki magát. Ha a rendező nem ódzkodna ennyire a kifejezéstől, én bátran használnám rá a melodráma terminust. Nem lett tökéletes: a film leggyengébb pontja kétségkívül a felütés, az első tíz perc csikorog, kötés nélkül következnek egymásra a jelenetek, lassan bomlik ki a helyzetdefiníció és indul útjára a flashbackekből épülő történet. De utána behozza magát. A forgatókönyvíró Divinyi Réka becsületére legyen mondva, a sztori profin megírt, hiába ugrálunk össze-vissza az időben, múlt és jelen folyamatosan egymásba vált, a történet ennek ellenére követhető és érthető, bizonyos elemek segítik elkülöníteni egymástól az idősíkokat: hosszú haj – rövid haj, fekete ruha – színes ruha.” (forrás: http://www.magyar.film.hu/)

Herendi Gábortól ez egy igen érdekes stílusváltás, elvégre sem a Valami Amerika, sem a Magyar Vándor nem ilyen műfajú rendezés volt. Én a magyar rendezők közül Sas Tamást preferálom, de ebben az esetben felkeltette az érdeklődésemet a főcímzene, és elgondolkoztam, hogy megnézem. Na de addig is, itt a dal szövege, elég elgondolkoztató:

Hrutka Róbert: Legyen most más

Egyszerű semmiség az egész, én tudom jól.
De elmondom, hátha érteni fogsz a szavakból!
A rám csukott ajtók mögött fájna a csend…
Hát dúdolok félelmemben, halk zene szól – idebent.

Elveszett könnyeim helye már csak fehér folt.
A pillanat elszökött s meglehet, hogy nem is volt.
Nélküled nem történhet más ezután!
De kettőnkel megtörténhet bármi, talán!

Legyen ez egy másik város, valahol a földön túl!
Legyen ez egy kínzó mélyég, ahova a lelkünk hull!
Legyen ez egy hosszú álom, dideregve hűvös ágyon!
Csak jöjjön már az, amire gondolnál…

Táncolok felhők végtelen széle fölött rég.
Nem tudom: Elkapnál-e ha végül leesnék?
Nélküled nem történhet más ezután!
De kettőnkel megtörténhet bármi, talán!

Legyen ez egy másik város, valahol a földön túl!
Legyen ez egy kínzó mélyég, ahova a lelkünk hull!
Legyen ez egy hosszú álom, dideregve hűvös ágyon!
Csak jöjjön már az, amire gondolnál…

Legyen ez egy másik város, valahol a földön túl!
Legyen ez egy kínzó mélyég, ahova a lelkünk hull!
Legyen ez egy hosszú álom, dideregve hűvös ágyon!
Csak jöjjön el! Az aminek jönnie kell…