Avagy amikor péntektől kezdődően egy percnyi szabadidőm sincs vasárnap délutánig
Nem akarok most túl sokat írni erről, de az biztos, hogy következő alkalommal inkább kiveszek szabit előtte, mert elég fárasztó az egész napos rohangászás össze-vissza. Ettől függetlenül ami még furcsa volt számomra, az az, hogy a 30 fáklyásom többsége 14-17 év közötti lány… És emellett a 70%-át aznapig nem is ismertem.
Még pénteken délután jött föl az Ilona, és összefutva a Lillával, elmentünk az utolsó, békejel előtti nagymegbeszélésre. Az eleje eléggé erőltetett volt, de aztán kicsit mindenki oldódott, és a vége felé már tökjó volt. Mondjuk nekem eléggé idealista hangvételűnek tűnt a legtöbb hozzászóló, bár lehet csak én vagyok túlságosan realista nézetű, nemtudom. Aztán Lilla ment a Szamóval meg a Kristóffal biliárdozni, mi meg az Ilonával fel az irodába, ami utólag fölösleges volt. Azért mentünk fel, hogy felmarkoljuk a fényképezőgépet és a transzparenseket, hogy ne kelljen szombaton emiatt bemászni. Végül mégis kellett, hogy az Ildi és a Lilla lerakja a cuccait. Mondjuk aztán a Lilla nem aludt az irodában, szóval neki is fölösleges kitérő volt…
Na de az egész idegőrlő, és pihenésrabló szervezésnek meglett az eredménye, amit mi sem jelez jobban, mint az elkészült képek:
A képen a jel jobb alsó ágában még innen is látszik a NO WAR transzparensünk (272-es szektor), meg mellette a kék-piros másik NO WAR-os békejeles (275-ös szektor), és a kicsi STOP WAR, ami a Helláéknál volt (266-os szektor). Miután vége lett az egésznek este 7 után pár perccel, és szétszéledtünk, páran elindultunk biliárdozni, amiből végül nem lett senki, mert igazából mindannyian hullafáradtak voltunk, a Lilla meg rosszul lett. Így elkísértük a Blaháig, majd mi elindultunk az irodába, ő meg a Kristófhoz. Úgy az Oktogon magasságában csörög a telefonom, kiderült, hogy a pécsiek, akiket Bob még említett, hogy aludnának az irodában, ott vannak, és rémülten realizálták, hogy senki sincs az irodában. Mondtam nekik, hogy egy fél óra, és ottvagyunk az Ilonával és az Ildivel. Így is tettünk, megpróbálkoztunk aztán csocsózni, de hát eléggé szeparálódtunk, így nem nagyon ment. Aztán valamikor eldőltünk aludni hajnali 4 körül, és 9 után nemsokkal ébresztő föl, és megsütöttem rántottának az iroda összes tojáskészletét, mert nem volt semmi más ehető. Egész jó lett, azt mondták a srácok. 10 körül meg elindultunk, ki merre, de a Moszkva térig még együtt.
Aztán feltettük a vonatra az Ildit a Nyugatiban, és utána átmentünk az Ilonával a Keletibe, és miután az ő vonata is elindult, én is hazafelé vettem az irányt, rámfért már némi pihenés. A vasárnapot körübelül egész nap az ágyban dögölve töltöttem el, háromszor be is aludtam. Közben azért feltöltöttem a képeket a galériámba, van köztük sok jó, de kettő nagyon jól sikerült.
Atrocitások, amitől tartani lehetett, végül nem voltak, így semmi szélsőséges nem jött oda se zászlóval, se egyébként. És ahogy láttam, a fáklyásaimnak tetszett az egész, és ez a lényeg. Nekem is sikerült egy csomó új embert megismerni, némelyükkel még akár napjában is találkozhattam előtte, csak egyikünk se tudta a másikról, hogy ki kicsoda… ;o)
A sajtósoknak is tetszettek a transzparenseink, fotózták is rendesen. Sajnos sajtóanyagokat még nem volt időm böngészni, de majd szemezgetek. Ami talán még jobban feldobta volna az egészet, az az, ha mindannyiunkon a kék NO WAR-os póló van, amiből viszont sajnos egyetlen darab sincs már…
Remélem, azért lesz hatása az egész megmozdulásnak, ha más nem, sok ember elgondolkodik.
0 hozzászólás