És neeem, nem voltam locsolni…
Rájöttem én már régebben is, hogy nem vagyok az a tipikus pasi. Sosem szerettem például a focit, és a kocsikra se vagyok ráindulva, illetve a legtöbb pasis dolog is taszít. Ezt ma este megerősítette az, hogy rámtörvén némi depi, bezabáltam egy doboz bonbont egy romantikus vígjáték alatt. Mondani sem kell, kellőképp rosszul is lettem tőle, és a depi is változatlanul megvan. Rendben, nézhettem volna mást is, vagy ki is kapcsolhattam volna, de megnéztem. És nem kellett volna bezabálnom azt a sok csokit, de akkor jólesett.
Arra is rájöttem, hogy sokkal inkább van most szükségem érzelmekre és gyengédségre, semmint csak egyszerűen szexre. Az most valahogy nem is motivál. És a legtöbben ezt sem értik meg, elvégre a pasik többsége mind a farka után megy. Hát én nem. És ha most azt akarod kisakkozni ebből a nem vagyok átlagos pasi dologból, hogy még a csajoktól is herótom van, és a metro-pasikhoz vonzódom, akkor gratulálok éles eszedhez, de nagyon mellényúltál. Különben meg amúgy sem érdekel. Ez vagyok én, és legalább vállalom.
Emellett jól esett a sok beváltott ígéret, legfőképp a szombatra vonatkozólag. Jó este volt a maga módján, de talán lehetett volna még jobb is, nem igazán rajtam múlott.
Hogy mi hiányzik? Pár őszinte szó, valódi érintések, és egy igaz ölelés. Valaki egyszer azt mondta, hogy a szex csak körítés, és sokkal inkább van benne minden egy csókban. Hát ezzel csak egyetérteni tudok, mert nagyon így van. Engem nem érdekel a körítés. Nem érdekel a mindenféle blabla. Ha én őszinte vagyok, azt hiszem, ezt én is elvárhatom viszont. Hát ez hiányzik, és egy őszinte, érzelmes csók. Nem smár, nem nyalifali. Egy igazi csók…
Csináltam pár jó képet a hétvégén, és át is szerveztem kicsit a galériát, érdemes nézelődni.
0 hozzászólás