Avagy TH koncert Budapesten
Hisztérikusan sikoltozó, és már akár előző este 8 óta ott dekkoló fiatal süldőlányok… Nem, nem a Beatles van itt, még csak meg sem közelítik őket. Ezek csak a németek ifjú titánjai… Hát nem tudom. Eljöttem megnézni az őrületet, hogy írhassak egy cikket a rovatba. Ha úgy 8 évvel fiatalabb lennék, bizony lett volna miből csemegézni, de hát mégis… Valahogy vicces volt az egész összetétel.
A legjobban mégis az az igen elmés húzása tetszett a koncertszervezőknek, hogy képesek voltak előzenekarnak felléptetni a Lolát. Én nem tudom, ezek vagy nem ismerik a TH és Lola stílusa közti különbséget, vagy csak a TH rajongókat akarták szivatni, esetleg Billék akartak valami perverz dolgot a Lolával a koncert előtt, bizisten, nem tudom. De ez így egy akkora stílus-zavar volt, hogy elment egy kisebb agymosásnak.
Mondani sem kell, a közönség 90%-a 10-16 közti kislány volt, elvétve pár fiúkával (én összesen négy fiúkát láttam), illetve ezen felül a szülőkkel, akik ugye féltették elengedni ártatlan gyermekeiket egyedül erre a koncertre… A jegyárak ismeretében ez igen jó fogás volt a szervezőknek (8900 HUF állóhelyért, 10900 HUF az ülőhelyért – mondjuk ki az, aki egy ilyen, könnyűzenei koncertet végigül…?).
Azt hiszem mondjuk, hogy ha egyik-másik lánynak én lettem volna az apja, bizony felpofoztam volna, ha meglátom, hogy úgy öltözik fel, és keni ki magát, mint némelyik ezek közül a kiscsajok közül – értsd: mint egy-egy szakadt kis ribanc. És ez szerintem szomorú. Hát, nagy az isten állatkertje, és van pár alkalmatlan szülő. Lőttem pár képet, megtekinthetők a galériámban.
Szociológiai tanulmányom legújabb epizódjához mindenképpen hasznos és elgondolkodtató élmény volt.
0 hozzászólás