Mert bizony nehezek…
„Több embert ismerek, akinek szárnya van – igenis, szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát, vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla: Szárnyakkal felszállni tilos! Miről lehet mégis felismerni azokat, akiknek szárnyuk van? Azt hiszem arról, hogy járásuk lassú és nehézkes, a szárnyaknak ugyanis súlya van – hát még ha kettő van belőle; majdnem cipelni kell. Akinek szárnya van, az mégis más viszonyban van a gödrökkel, görönygyökkel, mostalan edénnyel – a csupán nehézkedés miatt ittlevőkkel.”
(Ancsel Éva)
0 hozzászólás