Tegnap napközben ez járt a fejemben
Vajon álmaink a vágyaink manifesztációi – avagy álmainknak köszönhetően alakulnak ki a vágyaink? Mi van akkor, ha egy álom megvalósul? A vágy ölt testet elsőként álomként, majd ha megfelelően erős és tiszta, fizikai valót von maga köré – avagy az álom kialakítja a vágyat, és akaratlanul is úgy teszünk, hogy előidézzük az álom, és így a vágy beteljesültét?
Mi lenne tehát az álom? A napközbeni gondolatok lecsapódása csak, mikor agyunk kiszűri a fölösleges információt, és így gyakorlatban csak egy rakás elektrokémiai folyamat eredménye? Vagy lenne valamiféle magasabb szintű háttere is? Lehet, hogy maga a Déjà Vu egy korábbi álomkép fizikai manifesztálódása? Mi van, ha teljes napok telnek el így, egyik Déjà Vu pillanatból a másikba zuhanva?
Mi van, ha erős vágy alakul ki egy adott álom iránt, hogy csak arra vágyom, hogy azt álmodjam újra avagy tovább? Ölthet ez fizikai valót is, vagy megmarad álomnak? Illetve ha megfoghatóvá válik, hoz-e magával Déjà Vu érzést? Megmarad vajon olyan tiszta érzésnek, mint az álom maga volt?
Bevallom, nem tudom. De volt egy álmom, és ez az álom hagyott egy vágyat maga után. És hogy lesz-e olyan erős, hogy tapintható fizikai köntöst terítsen szellemi mivolta köré? Azt kell mondanom, vágyom rá, hogy megtegye, már holnap is akár… Aztán ha Déjà Vu omlik lágyan a nyakam köré, talán sejteni fogom, hogy közeleg a pillanat, mi magával ragad.
Persze ez ritkán van. De talán a remény életben tudja tartja az álom iránti vágyat. Talán…
0 hozzászólás