Emo helyzetkép – magyar emo kislányok

Némi körítés azért kell…

Van úgy általában valami bizarr és félelmetes a kislányokban (a kisfiúkban is persze, de az most nem tartozik ehhez a témához). Az persze relatív, hogy ki számít kislánynak, de ebben a videóban nem lehet őket nagyon másnak nevezni. Manapság már nem igazán menő emónak lenni, főleg az után, hogy a média így felkapta, és ahogy végigsöpört a 12-17 éveseken, és már a többségük át is vedlett emóvá. Klikkesedés ugyan minden társadalmi csoportban megfigyelhető, de ahogy ez mostanában alakul, az már túlmutat ezen.

Az emót nem lehet közömbösen szemlélni. Legalábbis a fiatalok többsége vagy szereti vagy úúúúútálja ezt a stílust, de közömbösnek senki nem mondható, elég csak a 2006-os, Hősök terei emótalálkozóra vagy az áprilisi Tokio Hotel koncertre gondolni, hiszen mindkét helyre elment egy csomó olyan fiatal, aki egyszerűen gyűlöli ezt a stílust, és elmondásuk szerint mentek „megverni őket”.

Én úgy gondolom, hogy akik gyűlölik az ezt a stílust képviselőket, azokban legbelül valamiféle irígység lappang mélyen, mert most mindenki az emókról beszél, és társadalmi rétegként most ők viszik a pálmát, hiába kezd már pont emiatt a gyűlölködés miatt egyre inkább cikivé válni, ha valaki így öltözik fel. Szerintem nem kell úgy öltözni, ahogy a többi, ahhoz, hogy kilógj a sorból. Leginkább feltünési vágy és „meg-akarom-mutatni-hogy-én-is” húzódik meg az egész mögött. Divatos akarok lenni, mert most ez a divat.

Hozzáteszem, nekem például kifejezetten tetszik, ha egy lány szeme ki van húzva feketével, de természetesen csak egészséges mértékben, a túlzásba vitt „picsavakolat” sokkal taszítóbb, mint egy leheletnyi kis huncutság. De ugyanez igaz a piercingekre is, és bármire, amit képesek túlzásba vinni, amitől még extrémebbnek és különösebbnek hiszik magukat, különbnek a többinél. Az ilyen fiatalok leginkább önítéleti zavarral, kissebrendűségi érzésekkel küszködnek, és kétségbeesetten próbálják magukat elfogadtatni másokkal. Egy valami azonban biztos: legtöbbször még ha saját „fajtájuk” közt vannak, se sikerül ez, mert rögtön divatemó pózernek titulálják őket. És akkor jöhet az esti pityergés, hiszen szuperszenzitívnek kell lennünk, tele életfájdalommal, ahelyett, hogy szuperszenzitívek lennénk, és örülnénk, hogy élünk, egészségesek, és fiatalok vagyunk, bulihegyek állnak előttünk, és játszhatunk az élet nevű játékban…

És pont emiatt a hülyülő, vidám viselkedés miatt tűnnek ezek a kiscsajok is olyanoknak, akik csak divatból emók. Na de most miért fáj ez bárkinek is? Én inkább irigylem őket, hogy van idejük és lehetőségük fiatalnak lenni még…

[youtube 7hnkHCCYiOo]