Neked

Kedves,

valahogy mindig az iránt vágyakozunk a leginkább, aki nem elérhető számunkra, hol ezért, hol azért. Szeretjük kínozni magunkat, mert a fájdalom erőt ad, és magával hozza a reményt, hiszen minden fájdalom elmúlik egyszer. Az álmok pillanatnyi menedéke ugyan adhat némi enyhülést, de utána újult erővel törhet elő a belső kárhozat. És egyben lehet ördögi kör, mikor az álmaid rabjává válsz, és többé nem te irányítod őket, hanem az álmaid téged. És többet nem vagy ura sem magadnak, sem az életednek. Persze felcsillanhat egy fényes csillag a sötét égen, de mondd, mégis mennyi ennek az esélye? Gyújts egy mécsest, imbolygó lángja mellett rebegj egy fohászt Őhozzá, és a fájdalom talán elcsitul egy időre. Mi van, ha ez a világ egy másik világ pokla? Vagy akinek ezelőtt ennél rosszabb volt, annak ez a mennyország. De vajon ez is csak álom? Te álmodod, vagy téged álmodnak? Öleljen át Ő, és a világ is megszűnik, elvesztve minden fájdalmát. Majd feleszmélsz, és rájössz, mindez csak egy rossz álom volt. Persze az élet ritkán ilyen, többször valóság, és kevesebbszer csak egy rossz álom.

De Te aludj jól, és álmod legyen szép!