Hátőőizéé… Úgy néz ki, nem. Te szeretnéd?

Én nem szeretem a Budapest Parádét. Múlt évben épp volt arra dolgom valamiért, mikor már elvonult a tömeg a Hősök terére. Azt a szemétmennyiséget, amit szerencsétlen közterületeseknek össze kellett szedni… Mindenütt ezek a „bazárosok” az asztalaikkal, mindenféle bóvlit árulva drágán, és amiknek igazából semmi célja, tehát leginkább hulladéknak lettek csak gyártva… Az Andrássy úton lakók élményeit nem tudom elképzelni. De kiindulva abból, hogy engem időnként mennyire tud zavarni, mikor valami motoros elpöfög a ház előtt hangosan durrogó kipuffogóval, el tudom képzelni a még ennél is hangosabb egész délutános-estés hangzavart. Megértem, hogy elég ebből. Megértem, hogy igen csak rontja a Világörökség részének nyilvánított Andrássy út és a Hősök tere képét. Én talán egy techno-szigetben látnám a megoldást, csak hát ha az nem lenne ingyenes, akkor meg az okozna közfelháborodást, hiszen az egész parádé azzal vonzott oda tömegeket, hogy ingyenes volt. Egyfajta élménybeszámolóként az előző évről, az alábbi cikket most bemásolnám, okulásul. Miután elolvastad, kérdezd meg magadtól: szeretnék én ilyet és részt venni ilyenben?

***

„Hiánypótló a tánc és a kollektív vonaglás” – summázta tömören Bulipest lényegét Till Attila, az idei Új Budapest Parádé reklámarca. A fesztiválon több mint félmillióan vettek részt, és közel kétszázötven köbméter szemetet takarítottak el utánuk. Délután fél ötkor, ami még a családos programok idősávja lett volna, már a teljes lerészegedés és önkívület lett úrrá a tömegeken. Ahogy közeledett az este, mind gyakoribb látvány volt az utcai zugokban és a tereken a vizelés, a hányás, néha egy kis szeretkezés. A kulturális eseménynek aposztrofált rendezvényen szép számmal voltak jelen családosok és kisgyerekek is: négy-ötéves kislányok teljes átéléssel utánozták a platókon mozgó nők erotikus vonaglását.

Az Andrássy úton délután már gigászi tömeg hömpölygött, italozó fiatalok és félmeztelen lányok raja követte a mozgó színpadokat. A dübörgő technozenére felvonuló huszonnyolc kamionon bikinis táncoslányok tömkelege, a járművek között még egy-egy vidéki főiskola is képviseltette magát.

18-20 éves fiatal pár a tömegből:
– Jó a buli itt a szabadban, jól érezzük magunkat.
Nem találjátok furcsának, hogy még el sem temették a tűzijáték halottait, és máris itt tombolnak az emberek?
– Nem találok benne párhuzamot.
Köszi. Sziasztok.
Két tinilány unottan vonogatta a vállát:
– Tavaly jobb volt, sokkal jobbra számítottunk – adtak hangot nemtetszésüknek.
A zömében fiatal közönség és a röviditalok tömegkarambolja délután hatra már megtette a hatását. A Burger King előtt tizenéves srác fetrengett fakósárga arccal: a haveri kör szerint nem komoly a gond, csak össze-vissza ivott mindent. Eközben a közelben posztoló mentőstől azt is megtudjuk: egyelőre nem történt semmi, de mindjárt fog, és jelentőségteljesen a közeli fa tetejére mutat, ahol egy kissé illuminált, napszemüveges fiatal járja a technocsárdást.
Lehúzott redőnyök, becsukott ablakok és kapuk sora jelzi: a körút lakói vagy elrejtőztek, vagy elmenekültek. Egy lány a nagydolgát végzi egy fa tövében, két fiút támaszként használva, el ne dőljön dolga végezte közben.

Közeli étterem, huszonéves biztonsági őr őrzi az udvart, nehogy betérjenek a randalírozó fiatalok:
– Sok a lerészegedett fiatal, éppen most vitt el egy gyereket a mentő. Ez nem jó. Túllőnek a célon. Dolgoztam idén több nyári fesztiválon, de ott nem volt ilyen.
Rövidnadrágos, ősz hajú hatvanas férfi a Délibáb utcánál:
– Ez nem egy rendezvény. Elállatiasított, ittas, kábítós emberek tömege. Ezek a fiatal lányok lesznek a jövő anyái? Erős kétségeim vannak efelől. Hát nézze ezeket a szép épületeket, nem méltatlan egy világörökséghez? Gondnok vagyok ebben a házban, a huligánok beugranak a kertbe, és összevizelnek mindent, tudja milyen büdös az, még egy hétig is érezni. Tavaly még szerencsésen megúsztuk, csak két okádás volt az ajtó előtt. Kívánnám a Demszky úrnak, hogy legközelebb az édesanyja ablaka alá szervezze a parádét. Ráadásul ez egy diplomáciai negyed!
Beszélgetésünket megszakítja a tömeges vizelés az út szélén. Rendőrök jelennek meg, csatlakozunk hozzájuk. Beszélgetőtársam odaszól a biztos úrnak:
– Kérem, ez közszeméremsértés. Miért nem tesznek valamit?
– Nem tehetek semmit. Ez egy ilyen ország. És nem is nyilatkozhatok, hivatalból tilos. Gyűjtsenek aláírásokat, menjenek az önkormányzathoz, keressék meg az országgyűlési képviselőt, írjanak levelet, készítsenek fotókat – hadarja egy szuszra.
Továbbhaladva a Felvonulási tér felé, padokon ülő drogos és erősen ittas fiatalok szegélyezik az utat, maguk elé borulva a kábulattól.
Két idősebb hölgy egy kapu előtt:
– Mi itt állunk 2-től este 11-ig, hogy össze ne vizeljék a kaput, látja ott a másik kapunál már csinálják. Borzasztó ez a hangzavar, hiába csukjuk be az ablakot, bent még jobban dübörög a bum-bum zene. Mi történt ezen a napon, hogy ezeknek a fiataloknak hülyére kell inniuk magukat?
A Felvonulási téren újabb öntudatlan állapotban lévő fiatalt emelnek be a mentőautóba. Közben a járdaszéleken virágzik a felvonulással együtt mozgó bazármarketing: az italokon kívül műanyag sípot és csiricsáré villogókat árulnak mindenfelé: idén a foszforeszkáló, fröccsöntött ördögszarv a sláger, ezer forintért.
Egy söröző, negyvenes férfi:
– Nekem tetszik a látvány, volt néhány jó kamion. Szerintem jó.
És nem zavarja a sok szemét és a beszívottak tömege ezt az idillt?
– Nem. Én éppen alkoholmentes sört iszom.
BKV-jegypénztáros hölgy a földalatti-állomáson:
Lehetett hallani valamit a fenti zenéből?
– Igen, a metró zajánál hangosabb volt a föld feletti dübörgés. Az ember belső szervei is megremegtek a decibelek hatására.
Húsz év körüli tántorgó lány az utcasarkon:
Kötelező végiginni a parádét?
– Naná, máshogy nem lehet ezt az egészet kibírni.
A program szerint az ingyenes buli a Hősök terén este tízig tartott, majd a Népstadion kertben folytatódott kifulladásig. Bár a monumentális afterpartyra a belépőjegyek már 4000-4500 forintos áron voltak kaphatók, a rendezvény összköltségvetéséről nem adott ki adatokat a szervező Sziget Kft. A tömeg egy része a belvárosban töltötte el a levezető szakaszt – vendéglátóipari felhajtóerőként. Utcai verekedések, majd egy fiatal fiú, aki egy lopott órát akart eladni, hogy folytathassa a mulatozást – ennyit az éjszakai összképről hazafelé menet.

(én itt találtam: http://parade.zkteam.hu/comment.php?comment.news.22)
Kategóriák: Blog

1 hozzászólás

Silme · 2007.07.20. – 14:15

Hát, én nem fogom bánni, az tuti. Ebből már kinőttem 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Avatár helyőrzője

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük