Olvasok

Nem szoktam amúgy

Ezért ekkora hír, nem is másért. Elkezdtem Freud-ot olvasni, harmadik napja, buszon melóba, majd hazafelé – legalább hamar eltelik az út. Belevetettem magamat a pszichoanalízises előadásaiba. Érdekes dolgokat ír, bár az esetleírásoknál elég szűkszavú, és csak a lényegre koncentrál. Keresek még esetleírásokat, elég tanulságos. Metapszichológia, az kell nekünk. Talán majd bővebb véleményt is mondok, egyelőre kevés a bevitt anyag hozzá, hogy érdemben értekezzek róla. Majd, idővel, ha ülepedett. Mondjuk kíváncsi lennék, erre mit mondana a mester:

„Első randin haza se viszed a pasit? Hát milyen lány lesz így belőled? – kérdezte teljesen kikelve magából, és lesöpört mindent az asztalról, mielőtt odaült volna vele szembe…”

Egyébként elég valószínű, hogy elkezdené fejtegetni, miszerint mindez a saját, elfolytott vágyam kivetülése, ami ha nem nyer magának teret, átformálódhat mondjuk kényszer-pótcselekvéssé. Vagy az is lehet, hogy pont egy ilyen dolog eredményeképp maga ez az emlékkép a berögzült történés, ami arra késztet, hogy leírjam. Persze ennek csak egy helyzeti apropója volt a mai nap egy beszélgetésben. Bár ki tudja… Freud után szabadon már bármi lehet, ok vagy okozat, bármi.