Sziget – 1. nap

Első igazi Sziget-nap

Megkaptuk végre reggel a Civil Szigetes passzunkat, bár délután kiderült, hogy a biztonságiak ismét csak nem fogadják el, így idén sincs értelme, hogy van… Napközben felépült az udvar, elég szűkösen voltunk, de hát ez van. Voltak, akik elég későn érkeztek és nyitottak csak ki. Aztán nap közben sikerült végre felvennem a sajtópasszomat, bár a személyimért vissza kellett mennem az udvarba, ami mondjuk később mégsem kellett. Viszont nyakbavalót idén nem kaptunk, csak karszalagot – majd próbálok intézni valamit, leginkább szombat-vasárnap, ha itt a Klausz.

Reggel jöttek a toifor-osok üríteni a toitoi-farmukat, egész hamar megvoltak vele, utána páran átmentünk Vizi Balival műanyag kerti székekért és asztalokért, aminek végül olyan felét hoztuk csak el, mert nem volt olyan sokra szükség mégsem, mint számoltuk. Meleg volt, és por, nagyon sok por mindenütt.

A nap további részében az emberkék hömpölyögtek át az udvaron, voltak, akik benéztek, de legtöbben csak átmentek. A hangzavar tekintetében idén nem kapunk akkora zajt délután, mint eddig, igaz, a nagyszínpad azért pont felénk irányul, de nem olyan zavaró. Délután megindult a Krisnáéknál az ételosztás, így átszaladtunk többen is ebédért – bepróbálkoztam a legvégén a ranma-gombócot osztó (egyébként széttetovált) krisnás csajnál, hátha ad még egy gombócot, de nem jártam sikerrel, nem úgy, mint előző évben…

Közben elkezdődött az első napi program az udvarban a chill-outban, BOCS és LMCS szervezésében, én még előtte próbáltam némi sajtóvisszhangot kelteni, és bár visszahívtak, jegygondokkal küzdöttek mind, és ezért nem voltak kint a Szigeten… Közben befutott Nórika, így kimentünk vásárolni a közeli Auchanba, és lehúzni egyben egy másfeles üveg barackos Nestea-t. Visszafelé jövet a házasságkötő sátornál futottunk bele a következőbe, érdemes nézni holnap este a Favorit című TV2-es bulvárizét:

Olivérünk megnyert valami szépségversenyt (…?!), és Tóth Gabi volt a fődíj talán, ha jól tudom. De a dolog nem is emiatt érdekes, hanem mert a riporter csaj megkérdezte, hogy hogyan találkoztak, és a Gabi körübelül a következőket mondta:
– „Van nekik egy zenekaruk, a Házmester, amiben ő az énekes, ott a dobosuk is -és itt Sanyinkra mutatott-, és egyszer elmentem egy koncertjükre, és megtetszett a zenéjük…”
Reméljük, hogy ez így megy majd adásba, hogy bennehagyják a nevet… Na majd holnap kiderül.

Ezek után kitaláltam jól, hogy majd elmegyek este 30Y-ra fotózni, de persze kimaradt egy jegyünk, amit el kellett boltolni. Mivel senki nem jelentkezett, hogy el tudnám cserélni, és más se szólt, hogy kéne, szóltam a Tatának, ő meg pont akkorra ért ki, mikor a 30Y kezdődött… Hmm… Közben valaki felhívott – a név már nem maradt meg, hogy Fóka adta meg neki a számomat, és hogy neki kéne a kimaradt jegy. Én meg mondtam, hogy már elígértem, de ha előtte fél órával rámszól, akkor talán. Akart valamit trükközni vele, de mondtam neki, hogy ez szakmai jegy, nyilván van tartva sorszám szerint, és ha ezzel lebukik, akkor azért minket csesznek le nagyon. Úgyhogy ezzel sikerült megoldani a dolgot.

Mikor Tata bejött, összefutottunk Nórikával, és a Rézangyal felé vettük az irányt. Átvágtunk a tömegen, és próbáltunk sorra kerülni, mikor 21:48-kor egyszer csak elhallgatott a nagyszínpad, és sötétségbe borult minden egy pillanat alatt. Csönd volt – igaz, csak úgy egy tizedmásodpercig, amikor is mindenki elkezdett „újjé” jellegűen vokalizálni. 5 perc sötét után nagyjából a nagyszínpadot visszakapcsolták. Én eközben még felhívtam Bogimat, majd mivel semmi elektromos dolog nem ment, így otthagytuk az egészet, és átmentünk a VOLT-hoz. 11 után nem sokkal elindultam haza, és még le is tudtam ülni a HÉV-en, közben még beszéltem a Mártival is, ő meg sajna nem jött ki szigetre. A közlekedés szervezettségéről annyit, hogy pont akkor ment el a 906-os, mikor felértem a lépcső tetejére a hídra. Sikerült felpréselődni, még beszéltem Georgival útközben, aztán 940-es.

A 940-es pedig defektet kapott a BAH-csomópont környékén, így le kellett szálljon mindenki a Fehér Ló utcánál 01:12 körül, majd jó 10 perc várakozás után megjött a pótlás. A Sasadinál elsuhanva a buszon nem volt leszálló, a megálló is üres volt, ugyanakkor a második saroknál láttam egy fiatal nőt egy autóra várva, aki elég elképedt fejet vágott, mikor a busz elsuhant mellette… Így 2 körül értem haza. Hajat mostam még, meg a szokásos egyéb porolás, és most meg alvás.