Eső, Chemical Brothers és GALAXIS Útikalauz…
Napközben csak a szokásos mennyiségű ember császkált a Zöld Udvarban, így a nap ezen része viszonylag hamar eltelt. Délutánra kezdett beborulni, aminek az eredménye egy jó kis zuhi lett a délután vége felé. Hat óra után elég sokan kezdtek el csoportosulni a sátrukban, így sikerült megismerkedni és névjegyet cserélni a szlovénok állami televíziójának két munkatársával – az egész úgy kezdődött, hogy teljesen fehér papírlapot kerestek a kamerával a kezükben, nekem meg volt. ;o)
Az eső következtében a mindenféle árkok és mélyedések megteltek vízzel, és így lépten-nyomon kisebb-nagyobb pocsolyákba lehetett belebotlani. Amíg világos volt, ez még nem volt annyira gond, hiszen látszódtak, és ki lehetett kerülni őket – ám sötétedés után a pocsolyák is terepszínt öltöttek, és sokszor csak szerencse kérdése volt, hogy sikerül-e megúszni száraz lábbal és cipővel. Persze voltak, akiket a legkevésbé sem zavart a sár és a pocsolya, még ki is használták ezt az ingyen iszapfürdőt. Sikerült egy hasas ugrást is elcsípni:
Este hét előtt a zuhé már alábbhagyott, így Hellával az Open Színpad felé vettük az irányt, elvégre kezdődött a stand-up comedy. Aki nem tudná, ez az a bizonyos amerikai módi, az úgynevezett „állj-ki-és-mondd”, mikor improvizációnak tűnik az egész, és a közönség hozzászólásai vagy a helyzetek is befolyásolják az egész menetét, és nagyon jó. Példának a legismertebb Kőhalmi Zoltán Fábry-show-s fellépése:
[youtube _qCe44AdK7A]
Ezen a napon még nem Kőhalmi lépett fel, hanem Kovács András Péter és Beliczai Balázs, és egy órán keresztül szakadtunk a nevetéstől – na jó, volt összesen 2 perc szünet, míg váltották egymást. Viszont időnként a szomszédos helyszínek elég hangosak voltak, de azért annyira nem volt zavaró. A biztonsági őrnek is jó lehet itt őrködni, nekünk a Hellával nagyon tetszett.
Egyszóval ez egy iszonyat jó ötlet volt, hogy lett ilyen a Szigeten – rendben, lehet előző évben is volt, de én csak idén jutottam el ilyesmire. El is határoztam, hogy minden este hétkor lehetőleg itt fogok dekkolni. Pénteken ugyan L’art pour l’art lesz, az valahogy annyira nem érdekel, mert azt annyira nem szeretem, meg szerintem kicsit másabb maga a műfaj is.
Aztán este 8 után visszamentem az udvarba, és privát biztonságiőrünk, a Dani ott csücsült egy rakás fiatallal az MTVSZ pavilonja alatt. Kiderült, hogy az egyik kiscsaj nem is magyar, hanem kijevi, 16 éves, és teljesen egyedül jött… Továbbá arra is fény derült, hogy a kiscsajt a Dani az egyik színpad sarkánál „szedte fel”, ott ücsörgött dideregve, átázva az esőtől, és szerzett neki egy száraz pólót, és elhozta az udvarba egy meleg teára, hasonlók. Hella kisvártatva tök jó viszonyba keveredett a lánykával – Lyuda a neve, ha jól emlékszem. Aztán ők még Chemical Brothers előtt kimentek az Auchanba valami töményért, én meg maradtam. Mindenesetre elég felelőtlenek a mai fiatalok – hány és hány tipikus sztorit lehet hallani, mikor valami így kezdődik, és aztán nem lesz jó vége… De azért talpraesett ki csajnak tűnik, csak hát mégis… Nekem ez kicsit sok.
Később befutott McBubu barátom is, és vele leültünk a Fair Trade-be némi eszmecserére, majd a Chemical Brothers felé vettük az irányt, ahol lőttünk jó pár képet. Bár a zene nem mindig tetszett, de azt azért meg kell hagyni, hogy a vizuális show nagyon jó volt: fények, lézerek, és az egész színpad hátát befedő videó – profi munka, jól összevágott képek és animációk, mind a zenére komponálva.
Végül Hella zizgett meg, hogy visszajöttek, így elindultam vissza az udvarba. Kicsit bratyiztunk valami franciákkal, meg beszélgettem Lyudával, aztán rámcsörgött Silme, hogy ottvannak a karaoke-stage magasságában, így elindultunk Hellával arrafelé, csak még előtte Judy visszaadta az iroda fényképezőgépét, mert elkérte, hogy fotózzon CB-n. Közben aztán Hella kitalálta, hogy ő akkor mégsem jön, mert mennek valamire Lyudával. Úgyhogy egyedül elsétáltam, és pár percet beszéltem Silméékkel, majd elindultam haza, hogy haza is érjek.
Még összetalálkoztam Verával az Átmenet Illatos Keletnél, és mivel ő is épp indult, megvártam, és legalább nem egyedül mentem majdnem a Móriczig. Az utolsó 940-est már épp nem láttam elmenni, így reméltem, hogy a 01:06-kor induló 908-as még elcsípi a Sasadin, mert volt már rá példa többször is. Természetesen miért is lett volna ez most is ugyanígy, így aztán 01:16-ra odaérve a Sasadira, keserűen konstatáltam, hogy a busznak bizony ennyi volt, mert elment 01:13-kor… Így vagy elindulok vagy várok egy bő fél órát a 972-esre, és még gyalogolhatok újabb 20 percet a benzinkúttól. Végül elindultam, és a Naprózsa utca magasságától határozottan a GALAXIS Útikalauz Stopposoknak járt a fejemben, hogy vajon ha most stoppolnék, felvenne-e valaki, illetve hogy merjek-e egyáltalán, mert sose tudni… Közben nézegettem az elhaladó autósokat, de valahogy egyikük se érzett késztetést arra, hogy megdobjon egy stoppal. Eddig jutottam a gondolataimban, mikor az autószalonok előtt lefékez egy kocsi, és megáll. Gondoltam, valaki kiszáll, de erre tolatásba kapcsolt, és visszagurult mellém. Legördült az ablak, és egy régi, általános iskolai évfolyamtársam nézett szembe velem – majd el is hozott hazáig. Hát ekkora mákom is ritkán van, remélem, más is így alakul majd…
0 hozzászólás