Szinte csak a perceket számolva…
Reggel mondani sem kell, képtelen voltam felkelni időben – na jó, ez így azért nem igaz, mert 9 körül hívott a Nesztor, hogy akkor mikorra is kell jönni, és ugyanis elfelejtettem körbecsörögni, hogy mennyivel csúszunk a nyitással, és így bőven felkeltem hamar. Csakhogy ugye úgy volt, hogy ha jön majd Bogim, alszunk a Lilla Kristófjáéknál, de reggel felhívtam Lillát, hogy csak később megyek, de egyben kiderült, hogy a Kristóf szülei hazaérnek estére, és így ez a lehetőség ki lett lőve. Így kénytelen voltam rendet csapni a szobámban – na nem mintha olyan nagy kupi lett volna, csak hát azért ha az ember csak aludni jár haza, nem nagyon foglalkozik olyasmivel, amit sötétben észre se nagyon venni. Így gyorsan port töröltem, porszívóztam, és elpakoltam – de persze ezzel sok idő elment, így csak úgy fél 12 körül értem ki a Szigethez. Mondjuk Hella is késésben volt, így még őt is meg kellett várni.
A nap többi része szokásosan telt, nem is nagyon foglalkoztatott semmi. Elmentem beváltani a pöttyeimet meg a Dávid pöttyeit is, így azt előtte le kellett számolja, ami eltartott egy darabig. Aztán pár perc sorbaállás Lillával, és becseréltem két boxerre meg 5 tollra… ;o) Gondolkoztam azon, hogy ha még lett volna 100 pöttyöm, akkor szerzek egy francia bugyit is – persze nem magamnak, hanem ajándékba. De nem volt több pöttyöm, így ez ennyi volt. Visszatértem hát az udvarba, és némi szokásos krisnás kaja után folytatódott a nap, mint eddig. Valamikor elsétált az udvar előtt két lányka, nyakig csokiban – tehát az idén is biztosnak volt mondható a lehetőség a tibicsokis fürdőzésre.
Hát, khmm, khmm… Mitagadás, kellemes, édes csokiillat lengte be az egész udvart, de azért nem örültem volna, ha összeölelgetnek így, hogy én fel vagyok öltözve… ;o) Mondjuk nekem van egy kis undorom ettől, mert pazarolni a csokit egy dolog, de napjában többen is belemossák magukat, szóval én tuti nem nyalogatnám magam, főleg amilyen kosz van kint. De mindenesetre a lánykák „édesek” voltak. ;oP
Délután ötkor megcsörgetett Bogi, hogy akkor mikor és hol talizzunk – eredetileg ugye úgy terveztük, hogy valamikor éjfél körül jön föl, csak közben kitalálta, hogy feljön korábban, találkozni az egyik leendő csoporttársával. Végül 8 órában egyeztünk meg, célszerűen a Margit híd Budai hídfőben. Kicsit azért felszökött az adrenalinszintem, elvégre mégiscsak három éve láttam utoljára Őkelmét. ;o)
Hatkor szokásosan bezártunk, én meg még elzizegtem magam mindenfelé, aztán indulósra vettem a figurát, hogy oda is érjek. Hurrá-hurrá, hát persze hogy összetalálkoztam kollégákkal a villamosmegállóban (nekem ugyanis az volt alapértelmezett találkahely), hds26kh1 és hds26tm1 tartottak így szóval pár percig, aztán excuse-áltam magam, és felhívtam Bogit, hogy mégis merre van. Gondolhattam volna amúgy, hogy hol, mert a második lehetőség a park volt a híd másik oldalán.
Végül mikor a sráctól elköszöntünk, elsétáltunk a Moszkva térre, hogy majd mondjuk együnk valamit, és természetesen közben eldumáltuk az időt. A Moszkvából végül Móricz lett, és természetesen a Wikinger, ahol Ő evett egy dzsíroszt (ehe), aztán elindultunk hazafelé. Elég fáradtnak tűnt, úgyhogy azon közös tervünk, miszerint majd – jól – leisszuk – magunkat – mert – olyat – még – úgysem – csináltunk – együtt kudarcba fulladt, mert még a pohár fröccsnek is otthagyta a végét. Úgyhogy aztán szépen lesétáltunk hozzám, majd még letöltöttem a képeket, odaadtam neki a pólóját, amit ígértem, meg hát ha már ennyi pöttyös tollam van… ;o) De hát fáradt volt, úgyhogy elnyúlt az ágyamon, és egy negyed óra múlva már aludt is jóformán. Nekem is sok volt már az aznapból, úgyhogy hamarosan én is ugyanígy tettem – mindössze én még próbáltam lereagálni a helyzetet, hogy hosszú idő óta most először nem üres az ágyam, mikor ledőlök aludni, és pont ez a lányka van itt, akit már évek óta nem is láttam… Kapott egy jóéjtpuszit a homlokára, meg megsimogattam a kis buksiját, majd lassan engem is elnyomott az álom.
0 hozzászólás