Faithless, sajtótájékoztató és fotózás
Annyira azért nem vártam a reggelt. Betervezve a 11 körüli felkelés volt, ám valamiért 9 előtt mégis felkeltünk Bogival. Kimentünk rágyújtani, majd egy gyenge próbálkozás a reggeli irányába, de ez kimerült egy pohár limonádéban, és felmentünk. Míg én zuhiztam egyet, Ő internetfüggőségén könnyített. Majd miután visszajöttem a fürdőszobából, és elkoboztam tőle a laptopomat, rájött, hogy Ő voltaképp még fáradt, így elnyúlt mögöttem az ágyon. Ahogy ott neteztem, és próbáltam cikket írni, azt vettem észre, hogy bizony elszundított ez a lányka. Nem volt szívem felkelteni, eléggé kiütötte a szomati nap, így összepakoltam a laptopot, és levittem magammal.
Összedobtam némi reggelit Neki, és felvittem egy tálcán, hogy majd megtalálja, ha felkel. Így letettem az ágy mellé, lementem kajálni és dolgozni tovább. Lehetett úgy 11 körül. Bizonyisten megpróbáltam dolgozni, de valahogy nem ment. Inkább reggeliztem egyet meg netezgettem. Egy óra volt már, mikor láttam lefelé kóvályogni a lépcsőn. ;o) Kettő körül aztán elindultunk a Délibe, a vonata ugyanis fél négykor indult. Még volt egy csomó időnk a vonatig, így ettünk egy hotdogot, meg eldumáltuk az időt. Aztán fél négykor feltettem a vonatra, és elindultam ki a Szigetre.
Igazából sok kedvem már valahogy nem volt az egészhez. De Klausz a lelkemre kötötte, hogy siessek ki, mert fél nyolcra kijönnek Faithlessék a nagyszínpad backstage-be, és össze kell futnunk velük. Szóval tök furcsa volt, hogy egyedül mászkáltam megint, tökre megszoktam, hogy nem voltam egyedül, és emiatt nem igazán találtam a helyemet. Így nagy küzdelem árán sikerült a sáron és pocsolyákon átverekedve bejutnom a tömegen át a backstage-be, Klausz meg már ott várt, ki is kapta a kezemből a gépet gyorsan, mondván úgy ült ott a gép nélkül, mint szerszám nélkül egy kuplerájban… Megittunk egy sört, közben előkerültek Faithless-ék, Klausz meg beszaladt a géppel a sajtájra. Én közben elbeszélgettem a Metro-sokkal.
Közben lement a Sinéad O’Connor, és a Metro-s fotós srác mondta, hogy megy fotózni az árokba Faithless-re, én meg visszakaptam a gépet Klausztól, aki kiment a koncertre, de mondta, hogy menjek, fotózzak. Így követtem a Metro-s srácot az árokhoz vezető sarokba. Mikor megálltunk ott, előttünk nem sokan ácsorogtak, de ahogy közeledett a kezdés, hirtelen nagyon sokan lettünk. Így amikor elkezdték lenyomni az első számot, és elkezdődött a fotósok beengedése, akkora istentelen tolongás támadt, hogy rögtön 30 centi széles, és 3 méter magas lettem. Közben valami kellemes parfümű csaj dörzsölődött mellém, és éreztem, ahogy a feszes hátsója hozzámsímul, és közben lesodorja az övemet, ahogy beleakad. Megcsörrent a telefonom is kétszer, de nem tudtam lenyúlni érte. Aztán kicsit alábbhagyott a tolongás, mert bezárták a biztonságiak a kordont. Közben lement az első szám, és kezdett felkúszni az adrenalinszintem is, ahogy elkezdődött a második szám. Mostmár én is helyezkedtem, így az egyharmadánál egyszer csak a bejáratnál találtam magam, és belöktek. Gyorsan összekaptam magam, és megtaláltam a helyem, és elkezdtem lőni a képeket. Félúton persze kifogyott az akku, így lázas akkucsere során bedobtam a napközben már kifogyott akkut, és még tudtam lőni vagy 12 képet. Pont elég volt, mert közben végetért a szám, és a biztonságiak elkezdték kifelé nyomni a fotósokat. De azért lett több jó kép is, itt van egy például:
A koncert után még összefutottam Silméékkel, de nem nagyon volt már kedvem vacakolni, meg tök fura is volt, hogy egyedül vagyok, így lőttem egy HÉV-et hazafelé.
0 hozzászólás