Eső, zene és ribizlis sör

JustKiddin – és ők mégsem vicceltek

Aki ismer valamennyire, az tudja, hogy elég kényelmes ember vagyok, és nem szeretem az esőt, mert mindenhová befolyik, és mindened vizes lesz tőle, és emellett az ázott ember- és állatszag a közlekedési járműveken egyszerűen ki tud borítani. Így mikor csütörtök este kiléptem a cégtől, és csepergett az eső az egész napos hangulatrombolás után, erősen gondolkoztam, hogy hazafelé veszem az irányt. De végül erőt vettem magamon, és elindultam a helyszínre.

Van valami pszichológiai hatása annak, hogy HÉV-vel kellett menni, mert így kívül esik a megközelíthetőnek ítélt helyeken. Igaz, így, hogy munkából mentem közvetlenül, nem is volt olyan messze, mert csak a 4. megálló volt. De talán az is növelt a messzeségi értékén, hogy még a Sziget megállóján is túl kellett menni, igaz csak a következő megállóig.

Maga a zene amolyan csendesülős-sörözgetős unplugged akusztikus kavalkád volt, és bevallom, le voltam nyűgözve. Tiszta, biztos énekhang, az angol szövegeknél akcentus alig észrevehető. Az ehhez társuló ribizlis sör még csak tovább emelte az est élményét, így azt mondhatom, hogy igazán megérte elmenni – még az eső ellenére is. Kellemesen elnyúltam a széken, kortyolgattam a sörömet, és hallgattam a zenét. Szegény Eszti meg azt hitte, hogy nem is tetszik az egész, pedig csak elállt a szavam. ;o)

Jó pár olyan számot eljátszottak, amit ismertem, és így volt is olyan, amit ennek örömére hazafelé előkerestem az iPod-omon, és meg is hallgattam. Sajnos kénytelen voltam viszonylag korán lelépni, mert másnap ugye péntek volt, és várt a gyár… Így azt tudom mondani, hogy kíváncsian várom a következő alkalmat, amikor hallhatom őket ismét élőben. És hát a ribizlis sör is kifejezetten finom volt. Csak az a kár, hogy az ilyen jó dolgok mindig messze vannak – vagy csak én lakom messze, bár a lényeg ugyan az. Aki meg megteheti, mindenképp hallgassa meg őket következőleg, mert tényleg megéri.