Hát valahogy…
Nem is tudom, de valahogy nem jó migrénszerű, hasogató fejfájásra ébredni reggel kilenc táján, majd megpróbálni tovább aludni, ami végül délután egyig tartó keserves küzdelemben végződik. Persze a fejfájás tompán ott vigyorog továbbra is, így hiába sikerül pár pillanatra visszamerülni az édes álmokba, pár kellemes kép után újra és újra belehasít, míg végül elunom a szenvedést, és felkelek – bevenni a reggeli gyógyszert, igen, délután egykor. Ez van.
Megint szépen süt kint a nap, és egyszerűen nincs erőm kimenni, pláne nem egyedül. Akivel meg lenne kedvem, sajna nem ráérős. Egyfajta patthelyzet. Na majd megoldom. De a mai felkelési képtelenség, és a négy órás szenvedés mindezzel lehet, még egy hét fetrengést kíván, már csak azért is, mert vasárnap óta szedem az egészeket az új gyógyszerből, és lehet, most kezd el még csak hatni. Péntekig úgyis meglátom. Áhh…
0 hozzászólás