Ma: Dreft, Bref, szódium-klorid, Ákszhárom, X „ízű” termékek
Van pár dolog, amit nem értek. Illetve értek. Csak azt nem, hogy ezek miért jók. És hogy miért ez a mai kultúra. Hogy miért van ezekre egyáltalán igény… Na ez a rovat erről szól.
***
Dreft | Bele sem merek gondolni, hogy addig hogyan mostak kényes ruhákat az emberek világszerte, míg a Dreft meg nem jelent… És bizony Dreft csak olyan 1-2 éve, ha megjelent a piacon. Kényes anyagok pedig azelőtt is voltak… Nem hiszem, hogy ilyen mindenféle „fájberfleksz” formula meg tudja akadályozni az anyag kinyúlását, ha egy bálnaméretű ember magára cibál egy anorexiás csontvázra szabott felsőt… Ugyanakkor azt sem hinném, hogy feltétlen ilyen adalékanyagra lenne szükség, ha olyasvalaki húzza magára a kérdéses darabot, akire szabva van. Ha meg egy anyag ilyen kényes, hogy bármi hozzáérés esetén kinyúlik, azt bizony semmiféle fájberfleksz nem fogja összehúzni. (Az ilyen „csodálatos” adalékanyagok természetre gyakorolt hatásáról már nem is akarok szót sem ejteni.)
***
Bref és egyéb értelmes nevű „márkák” | Annak az agyas marketingzseninek csak gratulálni tudok, aki kiötlött egy ilyen abszurd módon semmitmondó „márkanevet”. Mert az bizony igaz, hogy amennyire bugyuta név, annyira könnyen eszi bele magát az ember fejébe. De ettől még számomra csak egy brutális halandzsa, és röhejes nevük miatt bizony a minőségükben sem tudok megbízni.
***
Szódium-klorid, DNA, protein, reputáció és társaik | Ha valaki nem tud értelmesen fordítani, inkább ne is tegye. Én legalábbis falra tudok mászni az olyasmiktől, amikor a fordító képtelen normálisan magyarra fordítani szavakat, és ezeket magyarosan, ékezettel írva helyettesíti. Például ha nem tudnánk, a szódium-klorid helyes elnevezése nátrium-klorid, avagy konyhasó. A „sodium” elnevezés angol szó, melynek magyar megfelelője a nátrium, és nem az, hogy „szódium”… Ugyanígy azt is jó lenne, ha pár fordító felfogná végre, hogy a DNA az magyarul DNS. A protein meg bizony fehérje. A „reputáció” pedig egy elmés(?) kreálmány lenne az angol „reputation” szóra. Ez utóbbit már tényleg nem értem, hiszen még magyar szó is van rá, mégpedig a „hírnév”. Ha valaki a hírnevét félti, azt sokkal inkább érteni fogom, mint ha azzal jön, hogy „de hát mi lesz így a reputációjával”…
Ezek tehát közel sem állnak ahhoz, ha valaki magyar fonetikával ír le idegennyelvű szavakat, mint például a bájdövéj (by the way). Ez utóbbi sem igazán követendő, de még mindig inkább elfogadhatóbb számomra, mint amikor valaki sem angolul sem magyarul nem tud igazán.
***
Ákszhárom dezodor | Hátkérem, ittenmost az Unilever cég bizony feltalálta ám a spanyolviaszt! Micsoda ötlet, két, különböző illatú dezodort magadra fújsz, és voilá, kész egy harmadik illat… Na remélem, azért ehhez el kellett költeni nekik jó pár milliót…
***
X „ízű” termékek | Minek vegyél például epres joghurtot, ha vehetsz eper _ízűt_? És itt a hangsúly az ízűn van. Az ilyen termékek többsége még csak nem is hallott eperről. No persze van bennük szín és aroma. És persze emiatt olcsóbbak is. A legújabb, hogy mind emellé még képesek reklámkampányt is felépíteni, mert a Danette puding(?) esetén most ez történik. Mert ezzel a kampánnyal már teljesen egyértelmű, hogy van mondjuk egy élelmiszeradalékokból kutyult alapmassza, amit megszíneznek, és megaromáznak, hogy aztán te megedd. Most meg még te szavazhatsz is, hogy milyen ízt kutyuljanak hozzá. De a 80% friss tej valamiért mégis tejpor leginkább, bár ez mindegy is, mert az egész köszönőviszonyban sincs semmi pudinggal (legalábbis az én ismereteim szerint a puding egy kicsit más). Semmi másból nem áll ugyanis, mint színezékből, aromákból, cukorból, tej(készítmény)ből, tartósítószerből és guarmaglisztből, amitől ezt a krémes állagot kapod. Hát válassz, mogyorós-csoki izű, kekszes-krémes ízű, vagy pisztácia ízű Danettet szeretnél…?
0 hozzászólás