Kerékbilincs

A hétköznapi paradoxon

Miért is raknak fel kerékbilincset? Többnyire azért, mert olyan helyen parkoltunk, ahol nem szabad(na).

Ma délelőtt a szemklinika sarkán raktak fel épp kerékbilincset egy autóra, ami pontosan a sarkon parkolt, ahol mondjuk a mentő vagy tűzoltóautó emiatt már nem tudott volna befordulni. Néhány képkocka után meg is kapta a kerékbilincsét, meg a ragacsot az ablakára, hogy hát csókolom, itt bizony nem szabad parkolni, és ha szeretne továbbállni, hívja ezt a számot, aztán fizessen, bírságot és leszerelési költséget – gondolom én, mert nem olvastam el, csak átfutottam.

Hogy miért paradoxon az egész? Mert magát a problémát nem oldotta meg a bilincselés. Tény, hogy a tulajt biztos nagyon bosszantotta, hogy odabilincselték a járgányt, na de ezzel egyúttal permanenssé tették magát a szabálysértést is, hiszen ebben az esetben nem tud csak úgy elhajtani, hanem telefonálhat, és várhat, míg jön valaki, aki leszedi.

Félreértés ne essék, nem állok amellé, aki szabálysértő. Meg is érdemli a bosszúságot, hiszen saját magának okozta. Csakhogy ez idő alatt az a kocsi bizony változatlanul ott van az útban…

Hogy én mit tennék? Ennél talán jobb megoldás, ha elvontatják. Szerintem akinek egyszer elviszik így a kocsiját, az a kezdeti izgalom után, hogy eltűnt a kocsija, végigcsinálva az utánajárást és papírmunkát/pénzbírságot követően legközelebb jobban meggondolja a dolgot. Sokadik alkalommal elkövetett szabálysértés után meg be kéne vonni a jogosítványát, ha már ennyire nem tudja a kreszt, majd fél év után vizsgára bocsátani. Ne lehessen már pénzzel megoldani mindent, szívjon például a pénzes-fukszos fekete bömös is…

Vagy jelenleg még törvénytelen, de mondjuk egy lézervágóval le kéne vágni a kérdéses gépjárműből azt a részt, ami átlóg/kilóg/belóg, akármi. Aztán ha már a kocsi fél eleje le van vágva, előbb-utóbb megtanulja az illető, hogy mit lehet, és mit nem.