Már legalábbis ha ez nevezhető annak…
Van egyfajta kényszerűség a csodálatos hétköznap koraesti tévéműsor-kínálatban. Kényszerűség abból a szempontból, hogy az egyes kereskedelmi csatornák jóformán egymásra erőltetnek bármi színvonalt nélkülöző, könnyed, esti, szórakoztató szemetet.
Mert ugyan magyarázza már el valaki, mi annyira vonzó a „Fal az Orcám” (hal a tortán) vagy a „Szapora Kaja” (vacsoracsata) címmel illetett eposzokban? Ennél már csak az ad jobb ízt és újabb zamatot az egésznek, hogy mindkét csatornának van képe egyazon időpontban mérgezni az intelligenciahányadost, hogy még véletlenül se lehessen értelmes műsort nézni.
Valahogy ezek miatt sem bánom, hogy ritkán nézek tévét. Ha ugyanis ez a mai kultúra, az bizony eléggé sajnálatos…
Frissítés: szerencsére a „királyi” tévébe vetett bizalmam ismét nem csalatkozott. Míg a kereskedelmi adókon a szokásos agymosó vackok mennek, a királyin egy dokumentumfilm fut. Ezek után úgy érzem, nem sok kérdés maradt.
0 hozzászólás