No és te adol pénzet?

Avagy ahol a málna, ott a medve is…

Ez az írás nem saját. De ma délelőtt munkába jövet sokadjára belefutottam én is az ezzel foglalkozó „kisiparosokba” a Margit híd – Budai hídfőnél, és már kicsit nekem is tele a hócipőm velük. Pláne látva az egyik leszólított fiatal gyereket, hogy milyen boldogan adakozott. Az eredeti forrás legalul.

***

Ha a nagy sietségben nyújtanak felénk egy képeslapot azt általában átvesszük. Ha átvettük, akkor a miénk. Ha ekkor az azt átadó személy gyorsan közli velünk azt amit rajtunk kívül mindenki tud: hogy a tőle átvett képeslap értékkel bír, amit ő nem adhat ingyen… hááát, akkor bizony lányos zavarunkban már csak nagyon kevesen passzoljuk azt vissza a ravasz idegennek. (Én igen!!!) Mi sem természetesebb, hogy a zsebünkbe nyúlunk… Hát még, ha ez nyilvános helyen zajlik. Hát még, ha a képeslap ára beteg, mozgássérült kisgyerekek számára folyik be…

A fenti trükk az egyik legsportszerűtlenebb, ám annál hatékonyabb pénzgyűjtési módszer, legyen annak alkalmazója legális, vagy illegális alapítványi adománygyűjtő.

Főleg a fővárosban gyakran találkozhatunk különböző jótékonyság alapítványok szent és önzetlen embereivel, akik nem túl megyőző küllemük ellenére általában beteg, mozgássérült, daganatos kisgyerekeknek gyűjtenek kisebb adományokat, cserébe pedig esetleg adnak egy-egy képeslapot, amit állítólag nagyon szomorú, beteg kisgyerekek rajzoltak egyszer két pityergés között… A megszólított járókelőnek természetesen nem mindig van szíve elhessegetni a betanult szöveget előadó, választékosan fogalmazó, a leggyanakvóbb kérdésekre is felkészült alapítványi aktivistákat, így gyakran a zsebükbe nyúlnak és átadnak a vadidegennek 200, 500, 1000, 5000 forintot. A jótékony adománygyűjtő természetesen garantálja, hogy az átvett összeg nem saját zsebre megy és ennek bizonyítékául az orrunk alá dug egy mappára erősített hitelesítetlen A/4-es papírt, aminek rublikáiba még jól fel is jegyzi adatainkat, sőt, hogy minden csalás kizárható legyen, a „könyvelést” még alá is iratják velünk a rublikában az adott összeg mellett.

Hatalmas üzlet ez, amiből több száz léhűtő csaló él meg ma is, kisebb bűnszervezetek keretében.

Mit lehet tudni erről a jelenségről?

Az alapítványok legtöbbször valóban létező, bejegyzett alapítványok, ám azok sok esetben nem is tudnak róla, hogy az ő nevükben gyűjtenek adományokat!

Az aktivisták sok esetben rendelkeznek megbízólevéllel, amelyet a lehúzni kívánt állampolgárnak nem szeretnek megmutatni, ám a rendőrségnek annál inkább büszkélkednek vele. A megbízólevélen szerepel az adománygyűjtő neve, és személyi igazolvány száma, amelynek hitelességét állampolgárként nem ellenőrizhetjük. A megbízólevél hátulján az alapítvány érvényesítő bélyegzője látható, itt jegyzik be, hogy az aktivista mely időszakban jogosult az alapítvány nevében adományt gyűjteni. Aki nem rendelkezik megbízólevéllel, mindenképpen csalást követ el! Ez persze nem azt jelenti, hogy akinek van megbízólevele, az nem részese egy harácsolás céljából létrehozott alapítvány csalássorozatainak.

Tény: A mappás kéregetők nem ingyen, emberbaráti szeretetből állnak az aluljárókban, parkolókban napi 8-10 órát. Nap végén, az őket beszervező személyek felé leadják a napi bevétel 2/3-át, plusz 3-4 ezer forint fix összeget. A napi bevétel a mappán lévő könyvelésből lenne nyomonkövethető abban az esetben, ha az nem csak egy fénymásolt papír lenne, mindenféle hitelesítés, bélyegzőlenyomat nélkül. Így ugyanis az adománygyűjtő azt bármikor kicserélheti. Így ha pl. összegyűjtött 20 000 ft-ot, még ha azt be is írja (bár erre sincs garancia) megteheti, hogy egy másik A/4-es ívet mutat be az alapítványnak, mondjuk 10 000 ft-ról -már ha valóban áll mögötte alapítvány és nem néhány csaló próbál az emberek lelkiismeretén keresztül pénzt szerezni. Az ilyen esetek miatt követelik egyébként a tartók a napi fix összeg letételét a gyűjtőktől…

A tartók által a gyűjtőktől beszedett könyveletlen pénz sorsa ezt követően már nem nyomonkövethető. Az alapítványok kötelesek a számviteli törvény szerint minden adományukat könyvelni, hogy nyomonkövethető legyen minden bevételük és kiadásuk, így az ilyen könyveletlen módon (fénymásolt A/4-es papír) történő adománygyűjtés mindenképpen felveti a törvénytelenség gyanúját.

Mindenesetre figyeljünk oda, kiknek, mikor, hol adunk készpénzt!

Mit tehetünk?

Ha adományozni szeretnénk, azonban gyanúsnak találjuk az adománygyűjtés körülményeit, készpénzfizetés helyett inkább kérjünk számlaszámot, vagy csekket az alapítvány aktivistájáról. Ezt követően tájékozódjunk a szóban forgó alapítvány létezéséről, tevékenységéről és arról, hogy eddig mit tett le az asztalra, mert bizony egymás után jönnek létre a különféle öncélú, adományharácsoló, aztán megszűnő, csalók által bejegyzett, nevenincs jótékonyszervezetek.

(nem saját, a forrás: itten van)