Tisztelt vizsgázó!

Ne ölje rögtön a vízbe magát. Pláne ne vesse magát a padlóra az ágyáról. Ne egyen randevú előtt ecetes ruszlit, és esetleg mellőzze a pálpusztai sajtok mértéktelen élvezetét is. Ellenben minden egyes szöveges megállapítást gondosan olvasson el alább, mielőtt arra a borzasztó egyenletre akár csak egyetlen pillantást is vetne – épp emiatt az egyenletet a feladatlap másik oldalán fogja találni. A feladat megoldására egy életfogytig van ideje. Segédeszközök használata NEM engedélyezett. Négyjegyű, hímnemű, netán nőnemű függvénytáblázatok használata puskázásnak minősül, és azonnali kizárást von maga után. Gyertyát gyújthat – igaz, annak sok értelme nem lesz, maximum a viasz és az én türelmem fogy… Höhö…

Sok sikert és jó sórakodást kínálunk!

***

Az első – X és L

– Ledőltem aludni, és azt gondoltam, hogy majd hamar elalszom, jól. (X)
– Höhö. Persze. (L)
– Már akkor is hiú ábránd volt, mikor belekezdtem. Már csak a gondolata is.
– Pocsék éjszakák és végighánykódott nappalok után mégis mit vártál…?
– Igen, igen, tudom. De azt reméltem…
– Remélted?! (Hagytam neked még reményt…?! Akkor meg mi a kérdés?! Ugye…! Inkább hallgass. Unalmas a nyivákolásod… Szétrobban tőle a fejem is lassan már…) Na jó, hát folytasd. (Talán valami értelmes még kisülhet mindebből. Bár kötve hiszem.)
– Persze az agyam úgy zakatolt, mint valami gyorsvonat. És nem akart leállni.
– Fogadni mernék, miért…
– Tudod, rohadtul bírom, mikor ilyen kicseszett mód cinikus vagy…! Mintha én annyira boldog lennék attól, hogy nincs olyan nap, mikor ne jutna eszembe…
– Mégis mit vársz? Te vagy képtelen túllépni ezen.
– Mert ugye neked ez már csak így megy – csak csettintesz egyet, és máris a feledésé minden ilyesmi? Igazán könnyen beszélsz hallod…
– Igazán nem tudom, mi a francot eszel rajta. Elsőre tökre nincs benne semmi extra. Nekem például meg sem maradt a fejemben.
– Mintha nem mondtam volna már ezerszer… Legelsőre így engem sem az fogott meg benne, ahogy kinéz, hiszen összvissz egyszer láttam, akkor is csak fél órára max…
– … (Aham, vágom… Fogadjunk, most jön az a szöveg, amitől kb falramászok: „valahogy az egész személyisége…”)
– Igazából talán az érintett meg benne ilyen mélyen, _ahogyan_ hozzám viszonyult, meg valahogy az egész személyisége… Tudod jól, hogy a legutóbb cseppet porba alázták minden önbecsülésemet. De ő más volt valahogy. És ezt…
– „És ezt nem tudtam hová tenni.” Mondtam már, hogy ha ezerszer nem hallottam, hát egyszer sem.
– Na jó, de mégis mit mondjak akkor… Azt is tudod, hogy ez az egész nem egy perc alatt alakult ki. Tudod jól, hogy mennyit számított, hogy csak úgy egyáltalán beszélget velem. Órákat. És nem voltak kínos áthallgatott percek…
– Bláhbláhbláh… Na és? Mi is lett a vége…? Ez is ugyanolyan, mint a többi. Ha meg is fordult a fejében, hogy te meg ő, hát azt bizony hamar kiverte a fejéből.
– Jó… És akkor amit múltkor mondtál? Ne vágj ilyen szemrehányó képet. Nekem fel sem tűnt az egész, ahhoz túl fel voltam dobva. Fel voltam dobva, hogy nem vele, hanem velem tölti az idejét.
– (A francba, valahogy tudtam, hogy nem kellett volna ezt elmondanom neki, azóta ezen pörög…) Most ne gyere már megint azzal, hogy sokkal felszabadultabb volt, mikor együtt lógtatok. Oké, tényleg ezt mondtam. (Már bánom is, hogy nem tartottam magamban, hiába tűnt valóban így…) De ennek aztán tényleg millió meg egy oka lehetett.
– Persze. De az aztán véletlenül sem, hogy jól érezte magát velem. Mert velem aztán miért is érezné magát bárki is jól, nem!? Rajtad kívül mással ez elképzelhetetlen, mi?!
– A cinizmus, pláne a szarkazmus az én reszortom, már megbocsáss. Különben meg, mi a francot számít az egész mégis? Veled van? Nem. Akkor meg nyeld be a békát, és kész. Az élet bizony le sem szarja, mit érzel.
– Kösz. Ettől máris visszatért minden életkedvem. Esetleg nem tudnál még jobban a földbe döngölni???
– Kérlek… Ha neked ez kell… Hány _éjszakát_ töltöttek már együtt? Hányszor volt olyan, amikor két nyalifali közt volt csak pár perc „beszélőd” vele? Azt sosem fogja neked megmondani, hogy ne is reménykedj, mert mindenkinek jólesik, ha van egy „udvartartása”. És te sem vagy több egy szimpla udvaroncnál. És nem is leszel soha több. Cumi.
– És…
– És mi? Ezek után milyen ÉS van még? Értsd már meg végre! Nincsen semmi ÉS. Nincsen semmi. Soha nem is volt. Maximum a te gondolatvilágodban. És épp ezért soha nem is lesz. Nem vagy „kompatibilis” vele. Ennyi. (Befejezi valaha is ezt a szánalmas nyivákolást…?)
– Na tudod… Elmész te a jó büdös francba…!
***** kijelentkezett.

***

A második – V és X

Az éjszakai éjben a csillagok fakóbban ragyogtak, mint korábban. Persze ez a csontig hatoló hideget egy cseppet sem gátolta, hogy bekússzon mindenhová, ahonnan csak elűzni vágyták. Ilyen vacak időben a fene se teszi ki a lábát – járt a fejemben, így elképzelni sem tudtam, hogy ki csengethet ilyenkor. Na de azt már még kevésbé sem gondoltam volna, hogy éppen ő az…

Leültünk a konyhában, míg kifújta magát. Hozott egy filmet, azt mondta, nézzük meg, egyedül nem igazán volt hozzá affinitása. Forró teával kínáltam. Mosolygott rám, mint mindig. Azt mondta, hogy ennyire még sosem örült annak, hogy itthon talált. Talán egy pillanatra még furcsállottam is ezt a mondatát, de hát mindegy.

Lecsüccsentem a bögre teámmal a tévé elé a kanapéra, ő meg egy hanyag mozdulattal bedobta a DVD-t a lejátszóba, majd a saját teáját markolva mellém telepedett.

Jó fél órája ment már a film, de egyetlen szót sem szólt egész idő alatt, ami azért hozzá képest elég furcsa volt, mert a DVD-zés köztünk általában úgy zajlott, hogy a film csak ürügy volt, hogy átjöhessen, és szinte mindig végigdumáltuk az egészet. Megcsörrent a telefon, és én kiszaladtam, hogy felvegyem. Lényegtelen hívás volt. Illetve nem is maga a hívás volt lényegtelen, de rögtön lényegét vesztette, ahogyan visszaértem.

Csak egyetlen pillanatra láttam az arcán azt, amit addig még soha. Ahogy beljebb léptem, és megnyikordult a lábam alatt a küszöb,  és erre feleszmélt, azonnal el is tűnt ez a megmagyarázhatatlanság az arcáról. Nem vette észre, hogy megláttam.

Olyan lágyan öleltem át, mint még soha senkit. Először talán tiltakozni akart, de végül arcát a nyakamba fúrta. Ölelt már párszor magához, de most úgy szorított, mintha csak egy darabot akarnának kiszakítani belőle. Nem kérdeztem semmit, mégis szinte a kimondatlan kérdésemre adott választ:

– „Hát olyan nagy kérés az élettől egy kis boldogság?” (X)

Pedig ha tudta volna, hogy én mit érzek, iránta… (V)

***

A harmadik – Y és Z

Ritka undorító egy éjjel volt. Soha annyira nem gyűlöltem felnézni a pislákokra, mint akkor. Még magamnak is furcsa volt bevallani, de talán aggódtam. Nem beszéltem vele már napok óta. El volt tűnve. Furcsa volt, mert szinte mindig elérhető volt, de már napok óta nem láttam fent. Végül rászántam magamat, kibújtam Z mellől az ágyból, és kilopóztam, hogy felhívjam. (Y)

Hiába. Ki volt kapcsolva. Soha nem szokott kikapcsolva lenni… – futott át az agyamon. Visszafeküdtem és megpróbáltam aludni. Nehezen sikerült.

Mikor másnap próbáltam hívni, már kicsengett. De nem vette fel. Napokig nem. Aztán megpróbáltam szám nélkül. Bukós volt. Majd Z telefonjáról. Végre felvette. De le is rakta rám, mikor meghallotta, hogy nem Z, hanem én vagyok. Pár órával később majd kiugrott a szívem a mellkasomból. Ismeretlen szám. Persze Z magához ragadta a kezdeményezést, és felvette. De talán ő még jobban meglepődött, mert mindenre számított, csak erre nem. Egy számomra és Z számára is ismeretlen hang csak ennyit mondott:

– „Bár egyszer irántam érezne így valaki, mint ő irántad.” – majd letette. (V)

***

Az egyenlet, ami egy baromság

a.) Adja meg, létezik-e olyan Y és Z érték, amely esetén igaz lesz az alábbi egyenlőség:

(X+Y)-Z | V*L = 741

• első megállapítás: X <> Y és X ~ Z
• második megállapítás: q(z) = iz⁴ + 3iz – 5
• harmadik megállapítás: ∩Z = Y∩(∩(Z\{X+Y})⊆Y
• negyedik megállapítás: f ∈ Dom(f) ⇔ (f,y) ∈ f (alkalmas y-nal) ⇔ {{f},{f,y}} ∈ f ⇒ f ∈ {f} ∈ {{f},{f,y}} ∈ f
• kikötések:
  V ~ 0
  L ~ 1
  |Y| !~ V
  Z^2 < L
  Y + Z = nem értelmezhető

b.) Ugyanezen egyenlet milyen és hány darab permutáció használatával hozható valós egyenlőségre? Megoldásához használja a Bernoulli-tételt, kiegészítve a Shannon-entrópiafüggvény Hartley-információs változatával!

Megoldás: ha aludni kéne, akkor aludj, különben a fentiekhez hasonló baromságok kergetik majd egymást a fejedben félálom gyanánt. Hurrás, mi? Pláne, hogy a matektanár anno puszta jóindulatból meghúzott matekból 11. év végire’.