0723

Elkezdtem írni neki. Sokadjára. Hogy fussunk össze esetleg. Még 23-a előtt. És így hátha még láthatnám addig élőben. De inkább mégsem küldtem el. Szokás szerint. Mert már nem hiszek abban, hogy összejönne. Különben sem tudom, mit mondanék neki. Hiszen itt van évek óta, és sokkal kevesebbet találkozunk azóta, mint amíg a világ túlsó végén élt. Ha akarna találkozni velem, vagy csak úgy lógni együtt, kismillió alkalom volt rá, de nem tette. Akkor meg úgysincs sok értelme.

Ettől függetlenül igen, tartok a repüléstől. Hiába nem ez lesz az első. De az utóbbi pár hétben több repülős baleset volt. Elvileg ilyenkor csökkennie kéne a számuknak, mert ilyenkor jobban oda kéne figyelni mindenkinek… Nem tudom. Tartok az egésztől, és egészen addig tartani is fogok, míg oda nem érünk. Aztán meg visszaindulás előtt is újra, míg itthon földet nem ér a gép. A statisztikák valahogy nem hatnak meg. Mégis csak az életemről van szó.

Ő meg valamiért még mindig fontos annyira, hogy… Áhh… Teljesen mindegy…

Persze jó lenne rájönni arra, hogy vajon azért fontos még mindig ennyire, mert annak idején én AZT találtam meg benne, vagy csak azért, mert azóta még nem találtam senkit, aki így megfogott volna érzelmileg (vagy ha közelített is valaki ehhez, abból meg sosem lett semmi). Persze ez is mindegy, hiszen a dolgok változnak, és neki is megvan a saját élete.

És egyáltalán, a jelenlegi énje fontos nekem ennyire? Hááát, nem hinném, hiszen a mostani énjét szinte alig ismerem. A régi meg már régi, és elmúlt, hiszen minden megváltozott azóta.

Ezek persze nem változtatnak azon, hogy valamiért piszokul fontos nekem, és hogy nem telik el olyan nap, hogy ne  gondolnék rá, ha csak egyetlen momentum erejéig is. (És mondjuk ezért is esik pocsékul, hogy ennyire nem jut rám egyetlen perce sem, vagy hogy X csatornán nem mutatkozik elérhetőnek sosem.)

Megyek inkább zuhanyozni, ennek itt úgy sincs értelme, csak fűrészpor-darálás, hozzá meg kb úgysem jut el. Ha meg el is jut, az már megint nem az, ami igazából jó lenne – mégpedig hogy önmagától találjon ki olyasmit, hogy látni akar, és ne azért, mert ezt elolvasta.

De hát ez meg hiú ábránd, filmes eszköz, akármi… Az élet meg ennél realistább.

Pont.