„Égi varázs”

J., avagy miért szar dolgok néha az emlékek

Értelmetlenül hangozhat majd az alábbi pár sor, de kellőképp piszkálja a gondolataimat bizonyos okokból, így kénytelen vagyok leírni, hátha utána már kevésbé fog az agyamra menni az egész.

Lesz benne szó fotókról meg előhívatásról: aki annyira fiatal, hogy fényképezős telefonja volt már az oviban is, az el sem tudja képzelni a filmes gépeket. Amikor még analóg volt minden. Amikor nem volt minden utcasarkon internet. Amikor egy fotónak még valódi, kézzel fogható, fizikai manifesztálódása volt, és épp kézzelfoghatósága miatt sokszor különleges jelentőséggel bírt egy ilyen kép birtoklása…

J. egy létező személy, de tisztelvén a személyiségi jogokat, a teljes neve helyett álljon most itt csak egy J.

J.-ről azt kell tudni, hogy az egyike azon embereknek, akik sikeresen átküzdötték magukat arra az oldalra nálam, akikkel kapcsolatban nem vagyok pozitív véleménnyel. Ez nálam nagyon nem jelent jót, mert aki ide eljut, az többnyire valóban leírta magát nálam. Aki egy kicsit is ismer, az azt is tudja, hogy ezt nem sokaknak sikerült eddig. De azért vannak jó néhányan. Emellett ő épp az az ember, aki a számontartom-de-nem-vágyom-a-társaságára-véletlen-sem kategóriába esik. De nem saját maga miatt tartom számon, hanem a történtekben való szerves része miatt.

J. múltkor bejelölt ájviven. Nem nagy dolog, nem is az első alkalom. De ahogyan ezt tette… Először az „Égi varázs” társaság keretein belül jelölt be. Az „Égi varázs” egy álnév, aki benne volt, az már érti is, hogy miért épp így nevezem. Aki meg nem volt benne, annak számára az elnevezés igazából irreleváns a történet szempontjából.

Szóval bejelölt az „Égi varázs” tagjaként, és kanyarintott mellé pár sort is. Hónapokig gondolkoztam, hogy mit válaszoljak neki, és hogy egyáltalán visszajelöljem-e, vagy nem. Végül olyan fél- egy év után írtam neki egy rövidet, amit most itten prezentálnék:

> Peti!
> Ugye TE az vagy, akire én gondolok?????
> Ha igen, szeretettel üdvözöllek, és remélem nem sikerült
> megsértselek anno….
> Mi történt veled azóta?  Most mit csinálsz?

szia J.

jó embert találtál meg. de amint a mellékelt ára is mutatja, sokáig filóztam, hogy írjak-e, és ha igen, akkor mit is.

anno… hát hogy is mondjam… elég hülye húzás volt az a gyros-os dolog is, mert utána még hónapokig hívogatott a tulaj, hogy mi lesz a pénzével… meg az, hogy a Bogival készült közös képünket sikerült az előhívatás után elkótyavetyélni… (beadod előhívatni a negatívot, de nem mégy el érte hetekig, mert nincs pénzed… nekem sem volt. de ha szóltál volna, valahogy összeszedem. tudod jól, hogy az volt az egyetlen közös képünk Vele, és azt is tudod, hogy annak azóta már rég vége. így elképzelni sem tudod, hogy az a kép mit jelentett nekem anno.) meg hát még ugye más dolgok is, de mindegy.

megsérteni? nem. inkább igencsak kellemetlen helyzetbe hozni, azt sikerült.

nos, egyelőre még had rágjam meg a dolgot. gondolom, megérted.

Aztán eltelt pár hónap. Közben a kérdéses ájviv-profil törlésre került, így már nem kellett agyalnom a visszajelölés kérdésein. A gyros-os sztori az annyi, hogy megegyezett az egyik gyros-os étterem tulajával, hogy a pénzt kicsit később fizetné ki, így gyakorlatilag puszira kiszolgáltak minket, amíg ő olyan fél órával később megérkezik. Közben megadta a gyros-osnak az én számomat, mert ő épp lemerülőben volt. Végül nem fizette ki a számlát (pár ezer forint), és mivel telefonon nem tudták őt utolérni, így a gyros-os többször is engem keresett, hogy hátha én tudok valamit. De nem tudtam, én sem értem el.

Fotós sztori… Erről csak annyit, hogy direkt mondtam neki, hogy összeszedem azt a 3000 Ft környékű összeget, amibe az összes(!) kép kerülne, de menjen el, és fizesse ki, mert szükségünk lenne arra a képre. Akkor ez még többesszámban hangzott el. Valamivel később annak a kapcsolatnak vége szakadt, így ez a fénykép-téma igen érzékeny talaj lett, mert nekem anno az a kapcsolat nagyon sokat jelentett. Persze nem fizette ki, nem ment el érte. Az előhívott, de ki nem fizetett fotók meg pár hét után mennek a kukába mindenütt. Elmentem volna érte én magam, csak egyrészt a vonatjegy többe került volna, másrészt a bolt nevére, címére -ahova beadta előhívatni-, sem kaptam választ.

Na sebaj, nemrég kaptam tőle egy újabb bejelölést, immár a saját profiljából. Természetesen ismét volt mellé pár sor. Gondoltam, ám legyen, visszajelölöm. De az üzenetre nem volt kedvem válaszolni. Már csak annak tartalma miatt sem:

„szia idegen!!
mit szólnál, ha összeszednénk azokat az arcokat, akik anno táboroztak velünk?
de csak azokat, akiket tudunk?
egy hétvégére valahová?
nálam is van néhány arc itt az  ájviv-en.

J.

u.i.: most sokat vagyok peesten, mert a ****-ben vagyok néhány hétig. talizhatnánk.
(06-30/***-****) a W. Erikával a multkor futottunk össze, igen érdekes volt.”

Őszintén szólva, több okból is érdekes lenne egy ilyen találkozó. Páran már megházasodtak azóta, megint mások évek óta nem is látták egymást. De épp a korábban történtek miatt valahogy nem vágyom J. társaságára.

Kissé furcsa ugyan, hogy még mindig nem esett le neki, hogy hányadán is áll kettőnk viszonya (mármint J.-vel). Bár persze valószínűbb, hogy valóban nem érti meg, hogy egyetlen fotó is mekkora jelentőséggel tud bírni egy adott kontextusban. Pláne akkor, ha az a fotó kötődik is valamihez. Persze kinek mi a fontos ugye… Ez nekem az volt. No legalábbis az lett volna…

(A szemfülesebbek itt észrevehetik, hogy a fotó valós jellege mellett igen erős jelkép is. A megfejtők jelentkezhetnek egy csokiért. Persze a játékban nem vehetnek részt az „Égi varázs”-ban résztvettek és azok családtagjai – mert az úgy már túl könnyű.)