Jozé, az igényes

Figyelem! A következő sorok szókimondóak lesznek, és itt-ott felfordulhat a gyomrod. Ha nem bírod az ilyet, kattints tovább bárhová máshová.

Az alábbiaknak a való élettel való hasonlósága nem véletlen. Megtörtént eseményeket dolgoz fel, de a valós helyszínek és a valódi személyek szándékos névtelenségével, álnevesítésével, hiszen nem a konkrét személyek vagy helyszínek a lényegesek, hanem a helyzet, a történet.

***

Jozé… Bár a szobatársam volt az év elejétől, a valódi nevét csak valamikor jó két héttel évkezdés után tudtam meg. Egyszerűen nem volt rá szükség, hogy tudjam. Mert ő volt Jozé, és kész.

Eleinte talán még nem volt igénytelen. Vagy egyszerűen csak nem tűnt fel, mert rajta kívül még nyolc másik szobatársunk is volt.

Első évfolyamban azzal szórakozott néha éjszakánként, hogy „raplizott”. Ez arról szólt, hogy úgy tett, mintha álmában elkezdene morogni, zagyvaságokat beszélni, és székeket hajigálni. Mikor „felébresztettük”, úgy tett, mintha semmiről nem tudott volna. Sokkal „viccesebb” volt mindez akkor, mikor egy bicskával a kezében játszadozott. Nem tudhattad, hogy valóban elvágná-e a torkodat, vagy csak játszik.

Az igazi valóját harmadik évfolyamban mutatta meg. Ekkor szokott le a rendszeres, napi zuhanyzásról, és állt át a heti megoldásra. Igen, hetente egyszer volt fürdős nap. Ruhaváltós nap is a fürdés után volt. Ez alól persze kivételt képezett a farmer, mert abban év elején megérkezett, és félév végén vitte csak haza kimosni, közben ha volt is hazautazás, akkor sem vitte magával. Mosni nem mosott, a szennyest a hazautazáskor hazavitte, kivéve az oskolás farmert.

Eleinte még levette a napi ruháját lefekvés előtt, de egy idő után már erről is leszokott, és abban a ruhában aludt, amiben előtte egész nap volt, pólóstul, farmerestül. Majd másnap abban a ruhában volt ismét, amiben éjjel meg aludt. Egyedül a „kochfest” márkanevű fehér zoknijait vette le éjszakára, majd másnap vette fel újra, mintha friss lenne. A hétvégi fürdésnap közeledtével ezek egyre sárgább árnyalatot öltöttek talplenyomat formájában. A boxerét is csak a fürdési esemény után cserélte, addig ugyanabban a darabban „élt”, éjjel, nappal, egész héten. A körmeit szokása volt hosszúra meghagyni, amivel a zsíros fejét vakargatta, vagy a pattanásait nyomogatta. A szemüvegét is hetente egyszer takarította meg, a fürdésnap örömére, hogy passzoljon a megtisztult porhüvelyéhez.

Este, lefekvés előtt pótvacsoraként mindig májkrémet tolt majonézzel, kenyérrel, vagy anélkül, ami után a kiürült májkrémes konzervdobozkák mindig az emeletes ágy és a fal közti résben kerültek elhelyezésre, hiába volt szemetes a szobában. Az ágy mögött elég sok más is végezte, használt zsebkendőkön túl a legkülönfélébb „mókák” lelték itt rövidebb-hosszabb időre nyughelyüket.

Nem egy alkalommal sikerült arra ébredni éjfél körül, hogy ütemesen mozog az ágy. Egy ideig, míg zsebkendőkkel futotta, addig azok hullottak az ágy mögé ilyenkor, miután elhalt a mozgás. De mikor a zsebkendők kifogytak, akkor a falvédőt vette célba, és helyezte el rajta gondosan szétmaszatolva az ezen mozgás eredményezte különleges „verejtéket”.

A szoba padlója minden felmosás után egy-két nap alatt szinte fekete lett, mert a padlóra köpni tilos itt direkt ellenfelére talált, és folyton teleköpködték egyes társaival, amibe beletapadt a cipőkkel behordott por. Egy idő után, az egyik szobatárs másik szobába költözésével az ő ágya lett a köpőágy: már nem csak a padló volt a célpont, hanem azzal szórakoztak az időnként átlátogató társával, hogyan tudnak különlegesebbnél különlegesebb formákban köpni rá. Ugyanígy a fal alja is tiszta köpet volt, amiket 1-2 hónap elteltével körömkefével kellett rendszeresen eltávolítani, mert a nevelők furcsán néztek miatta.

Az év vége felé egyre rendszeresebbé váltak a kocsmázásai, ilyenkor célszerűbb volt elkerülni, mert agresszívvá vált, és direkt kötekedett. A szagának persze mindez csak „használt”.

Valamikor, valahogy eljutott odáig, hogy talált valami nőneműt, aki megengedte neki, hogy megdugja. A körülményeket nem lehet pontosan tudni, de szinte biztos, hogy prostiról volt szó, mert amikor eldicsekedett a szituval, akkor a szitu teljesen sablonos volt. Mondani sem kell, ezek után büszkén markolászta és mutogatta a farkát, hogy mindenki láthassa, hogy „ez egy olyan fasz, ami már baszott”. Ettől mondjuk csak az ágy rángásai lettek gyakoribbak, zuhanyzási indexe megmaradt a már jól bevált rendszerességnél.

Soha nem takarított a szobában. Valószínűleg nem érezte szükségét.

Persze voltak még mások is, akiket érdemes megemlíteni. De róluk majd máskor.