Silly, a bálnakölyök

Figyelem! A következő sorok szókimondóak lesznek, és itt-ott felfordulhat a gyomrod. Ha nem bírod az ilyet, kattints tovább bárhová máshová.

Az alábbiaknak a való élettel való hasonlósága nem véletlen. Megtörtént eseményeket dolgoz fel, de a valós helyszínek és a valódi személyek szándékos névtelenségével, álnevesítésével, hiszen nem a konkrét személyek vagy helyszínek a lényegesek, hanem a helyzet, a történet.

***

Silly sosem volt az az aprócska, talán csak születésekor. De ez teljesen érdektelen, hiszen találkozni már csak termetesebb korában sikerült vele. Silly tipikus redneck, azok közül is a gömbölyűbb fajta. A mezőgazdasági gépek iránti rajongása vitathatatlan volt. Akárhányszor elképzeltem Silly szobáját otthon, akkor szinte biztosra vettem, hogy zenei előadók vagy csajok helyett például Claas Dominator kombájnok, John Deere szervestrágyaszórók és más óriási gépek poszterei díszítették.

Annyira beleélte magát ezekbe a gépekbe, hogy megtanulta egyik-másik jármű hangját is utánozni. Kedvence a szovjet-orosz ipar remeke, a Kamaz volt. Szinte tökéletesen tudott utánozni egy elindulást, felváltott úgy hármasig, majd hirtelen megállás következett, mert mindig beszaladt valami állat az útba, amit nem szabadott elütni.

Elsőben talán még nem volt a szobatársam, de másodiktól már biztosan. Abban az évben egy szobába került velem a földije, Jacob is. (Jacob-ról majd később, ő szerencsére nem sorolható az extrém karakterek közé.)

Másodikban szembesülhettem azzal, hogy Silly mindig produkált valami gusztustalan vagy szaggal is rendelkező dolgot. Egyszer az ágya mögül kezdett el áradni valami extrém bűz, amit nem lehetett, csak az egész ágyszerkezet kimozgatása után, és akkor is csak napok alatt felszámolni. Az akkor egy adag rothasztott kakaóstej volt egy üvegben, amit még az előző lakók csempésztek be titokban oda hetekkel korábban, és a rothadási folyamatok szép lassan teljesen szétvetették az üveget. Így a bűz csak napok alatt szabadult ki, és folyamatosan nőtt az intenzitása, ahogy egyre több folyt ki az anyagból. Persze mivel mindez Silly ágya mögül áradt, így a bűnös mindenképp ő volt.

Silly az a típusú fiú volt, aki termetéből adódóan csak tükörrel tudta megnézni a saját farkát. Rossz nyelvek szerint még ilyenkor is nagyító kellett volna neki hozzá… Meggombásodott lábujjait, vagyis uszonyait is csak akkor látta, ha jól előrehajolt, és nem takarta el őket a hasa. Szőrzettel csak a cipóképű fején rendelkezett, de ez is kimerült a szemöldök-szempilla-haj hármasban.

Harmadikban sikerült még jobban megmutatnia, mitől lehet akkora a hasa: nem telt el olyan nap, hogy ne eregetett volna iszonyatos bűzbombákat. Ameddig még jó volt az idő, ez nem volt annyira zavaró, mert nyitva volt az ablak szinte mindig, elsősorban az általa elkövetett légszennyezés miatt. Viszont kifejezetten gyomorforgatóvá vált szinte azonnal, amikor hideg lett, és már nem lehetett folyton nyitva az ablak.

Alattomosan eregetett. Sosem lehetett tudni, éppen mi következik. Volt, hogy a legnagyobb csendben szorította ki magából teljesen hangtalanul a mérget, így már védekezni sem lehetett ellene. Olyan is volt, amikor extrém durrogást produkált, értékelhető szagszennyezés nélkül. De ez volt a kevesebb. A folyamatos uszonyszagzása pedig mindezt csak még elbűvölőbbé tette.

Így Jozé és a negyedik szobatárs (Jozé hű csatlósa), Scooter megalkották a bálnakölyök legendáját, és Jozé mentorával, Daco-val együtt elkezdtek róla képregényeket rajzolni, amin még Silly is röhögött, mert nem esett le neki, hogy azok valójában róla szólnak. Ezeken persze a többiek csak még jobban szakadtak a röhögéstől. Egyszer aztán rájött, mert a srácok túl egyértelműre rajzolták a dolgot. Így átköltözött a szomszéd szobába.

Ez épp elég volt Jozénak és Scooternek, hogy Daco bevezesse a szobában a padlóra köpködést, majd pár nappal később a köpőágyat is, hiszen a bálnakölyök másik akváriumba költözésével felszabadult egy újabb terület. Ezen az új területen pedig a különlegesen, másodpercekig összeharákolt túrhák jó nagyot koppantak, kifejezetten mókássá téve az éjszakai köpködést. Vicces volt ez számukra azért, mert volt, hogy Jozé párszor félrelőtt, így vagy a falon, vagy a szék hátán, vagy Scooter ágyneműjén landoltak a termékek. De Jozé minden alkalommal nagy megelégedésnek adott hangot, ha a csula a feszes kárpiton koppant, mert ilyenkor azt képzelte, hogy magát a bálnakölyköt találta el.

Daco nem tartozott ehhez a szobához, így ő aztán könnyen vezetett be ilyen hányingerkeltő dolgokat, hiszen másnap reggel nem neki kellett szembesülnie az eredményekkel, és nem is ő volt az, akinek fel kellett ezt a mocskot takarítania.

Különösen vicces volt számukra a helyzet, amikor bejött egy-egy nevelő, és épp a köpőágyra tette le az ülepét, mert hiába száradt már bele a kárpitba a köpet, a tudat, hogy ott vannak, vagy voltak, már adott egy alaphangot a röhögésre, amit persze nem értett a beavatatlan.

Silly szomszédba költözésével viszont mindenkit megelégedéssel töltött el az, amikor hallottuk a felhördülést, ahogyan a szomszédok szembesültek egy-egy sunyiban kipréselt áldás utánozhatatlan élményében.

Silly tehát szorgalmasan folytatta a gázok termelését és kibocsátását – de ezt már nem nekünk kellett elviselni. A kamaz-hősnőről egyelőre ennyit. Persze még felbukkanhat bármikor.