Mikulás
Sokaknak eszébe sem jut, hogy hány kérdőszót vagy rövidke mondatot használunk főnévként. Zavarbaejtő lehet mindez akkor, amikor kisgyermekek környezetében használjuk ezeket a kifejezéseket. Pláne, ha egy általuk szerethető figurára aggatjuk elnevezésként.
Ékes példa erre a „mikulás”, amit ma már ugyan főnévként, és elnevezésként használunk, valójában egy kérdőmondat volt. Lássuk hát a történetét. Mindez még az 1500-as évek beli Rómából ered, amit egészen pontosan meg is említenek a „Legyetek jók, ha tudtok” című olasz filmben – ebben a részletben 13:42-től kezdődik:
A „mi kulás” kifejezés tehát akkor hangzott el először, amikor Fülöp atya és Cirifiscio távozása után a többi katona megkérdezte vezetőjüktől, aki szorgosan szitkozódott, miután belenyúlt a zsákba:
– „Kulás, kulás…!”
– „Mi kulás, uram?”
A mikulás kifejezést pedig egy arra tévedt másik árva jegyezte meg, és adta tovább a többi gyereknek, azzal együtt, hogy látta a piros ruhás mikulás embert.
Makulátlan
Az előzőhöz szorosan (sz@rosan) kapcsolódó másik kifejezés a „makulátlan”. Ez ugyanebből a történetből származik. Másnap a katonák egymás között beszélgettek az előző éjszaka történt eseményekről, és nézegették a vezetőjük kezét, és látván, hogy az tiszta, mondták is egymásnak, hogy „ma kulátlan”.
0 hozzászólás