NJ Transit, SEPTA: ‘tömegközlekedjünk’ amerikai módra

Amerikában teljesen mások a távolságok (is), mint Magyarországon, vagy akár Európában. A magyarok többsége nem szeret napi másfél órákat utazgatni munkába, majd ugyanennyit vissza. Vagy azért, mert meglehetősen kiábrándító ülni a dugóban, vagy csak azért, mert ennyi idő alatt igazából alig tesz meg távolságot. Legjobb példa erre, ha valaki Budapestre jár be dolgozni peremkerületből, vagy csak úgy általában a “szélekről”: 20km-nél nem utazik többet, de mindez minimum egy órát biztosan elvesz az életéből az embernek.

Itt másfél óra alatt közel 120km-t tesz meg az emberek többsége vagy kocsival (ami szinte mindenkinek van), vagy vonattal, esetleg busszal. Viszonyításképp ez olyan, mintha minden nap Szolnokról járna valaki dolgozni Budapestre. Erre otthon nem igazán van precedens, mert a magyarok többsége nem nagyon utazik ennyit, csak ha valóban nincs más opció.

Az utazás persze költségekkel is jár. Philadelphiába napjában bejárni kizárólag bérlettel éri meg. Ez viszont az egyes érintett államok esetén jelentős különbségeket mutathat az árak tekintetében. Pennsylvaniában egy korlátlan, bármire és bármikor érvényes bérlet “csak” $191, és mivel bármire jó korlátlanul, így akár a városi tömegközlekedésben is használható. New Jersey-ben viszont csak az adott állomástól a Transit Center-ig érvényes bérlet már $245. Persze ha az egy útra szóló jegyeket nézzük, az New Brunswicktól a Trenton Transit Center-ig (NJ Transit) $8.75, távolságban és időben ez a rövidebb út. Majd Trentontól Philadelphiáig (SEPTA) az egy órás út már csak $8.50. Persze a vonaton is lehet venni jegyet, ha például nagyon siettél, és épphogy csak felugrottál rá, az $10 mindkét esetben. És itt megvár a vonat, ha látják, hogy szaladsz, és még nem megy gyorsan.

Az utazási kultúra is teljesen más, mint otthon. Itt nem hogy mobilról kihangosítva zenét hallgató kretének nincsenek, hanem van külön Quiet Ride Car, magyarán “kusskocsi”. Erre külön felirat is figyelmeztet minden egyes vagonban:

Ez azt jelenti, hogy hétközben a legalább 3 vagonnal rendelkező vonatok esetén a legelső kocsi mindig a Quiet Car. A Quiet Car-ban nem lehet telefonálni. SMS-ezhetsz, vagy internetezhetsz, nyomogathatod, akármi, de beszélni tilos, és minden elektronikus kütyüt néma üzemmódra kell tenni. A zenehallgatás esetén a hangerőt olyan halkra kell állítani, hogy ne szűrődjön ki a fülesből az énekes artikulálatlan ordítása, vagy a ‘puftapifte’ és a ‘tüc-tüc’. Ezen felül beszélgetni sem igazán szabad. Ha valamit mindenképp meg kell beszélni a mellettünk ülővel, azt nagyon röviden, és csak suttogva szabad.

A vonaton az ülések 3/2-es felosztásban vannak, tehát az egyik oldalon 3 ember tud ülni, a másikon meg 2. A jegyeket egy külön erre a célra szolgáló kis tartóba kell tenni az előttünk lévő ülés tetejére, hogy a kalauz könnyen láthassa, hogy kinek nézte már meg a jegyét, és kinek nem. A NJ Transit esetén a kalauz elveszi az eredeti jegyet, és helyette egy adott helyen bejelölt másik cetlit rak ki, amit általában az előtt gyűjt be, hogy az ember leszállna.

A NJT esetén a kocsik és a berendezettségük sokkal régebbi, és konnektor is van az ajtókhoz közeli üléseknél, és itt az ülések támlája átdönthető az ellenkező oldalra, így a háttal lévő ülés egy mozdulattal menetirányba nézővé alakítható.

A SEPTA esetén általában újabb vagonok vannak, és szintén az ajtókhoz legközelebbi üléseknél van csak konnektor. Az ülések egy adott irányba néznek a kocsi egyik oldalán, a másik oldalán pedig az ellenkező irányba, így ha az embernek szerencséje van, és nem szeret háttal utazni, akkor talál magának menetirányba néző helyet is, mert ezek nem dönthetőek át.

A vagonok közötti átjárás elvileg nem tilos, de az ajtók automatikusan becsukódnak, amikor a vonat elindul, és annyira nem díjazzák a kalauzok, ha valaki útközben akar egyik kocsiból a másikba menni, mert ha elesik, összetöri magát, bármi, még a végén beperli a vasúttársaságot.

Az összes vasúti kocsi légkondicionált, tehát még a legnagyobb hőségben is jóformán fázni lehet, mert az itt megszokott 17 fokra hűtenek mindent. Nem is megyek reggel soha a kapucnis felsőm nélkül sehova, mert egyszerűen megfagynék egy szál ingben.

A vonaton sokan laptopoznak, telefonoznak, használnak iPad-et vagy ebook-olvasókat (sok a Kindle), vagy csak szimplán alszanak. Aki kifejezetten aludni akar, az következetesen a Quiet Ride Car-t választja.

Wi-Fi sem a NJT, sem a SEPTA vonatain nincsen. Az Amtrak-en van, de Amtrak-kel meg nem járok, így sajnos azzal nem érek semmit. 2009-ben mentünk Amtrak-kel Wilmingtonból Washington DC-be, de arra már nem emlékszem, hogy akkor volt-e Wi-Fi, és egyáltalán ingyenes volt-e, vagy fizetős. Mindenesetre az állomások területén mindig van legalább kétféle fizetős Wi-Fi. Vagy maradnak a mobil stickek, tethering, vagy a zseb-hotspotok.

Persze problémák is vannak errefelé, így például legutóbb sikerült belefutnom Philadelphiából hazafelé abba, hogy a mögöttem lévő kocsi áramszedője leszakadt, és magával rántotta a felsővezetéket is egyúttal. A 30th Street Station után voltunk, de már elég közel a North Philadelphiához, amikor kicsit hirtelen megállt a vonat. Néhány másodperc után újra elindult, de alig ment tovább, megint megállt. Leálltak a légkondik, lekapcsolt a világítás, csak a szükségvilágítás maradt. Természetesen az egyik lehető legmelegebb nap volt. A kocsiban nem volt hangosbemondó, így a kalauz ment végig, és kiabálta szét, hogy mi a helyzet, és hogy üljünk türelemmel, jönnek a villanyos kollégák, lekapcsolják az áramot, aztán majd leszállhatunk. Addig nem, mert áramütés-veszély van, de Faraday-kalitka miatt idebent minket nem rázhat meg az áram. Aztán majd jön értünk egy másik vonat, mert ezzel nem fogunk tudni továbbmenni.

Mondani sem kell, nem kapkodták el a dolgot, ami a légkondik hiánya és dögmeleg keveréke miatt nem volt túl jó móka. Az ablakokat természetesen nem lehet lehúzni, mert légkondícionált a szerelvény, de cserébe kinyitották az ajtókat, ami csak arra volt jó, hogy az összes hideg levegő azzal a lendülettel iszkiri: kisuhant a melegbe, és így hamar felmelegedett az egész vagon. Szerencsére épp egy hid árnyékában állt meg a vagonom, így legalább direkt napfény nem érte, úgy talán még rosszabb lett volna. Légmozgás egyszerűen nem volt, vagy legalábbis nem akkora, ami átfújt volna a vagonon a nyitott ajtóknak köszönhetően. Laza egy órányi ücsörgés után végre leszállhattunk, aminek már épp ideje volt, mert kezdett szaunává avanzsálni. Leszállva legalább már volt egy kis levegő, noha természetesen elég meleg volt. De legalább sikerült megszemlélni, hogy mégis mi történt, vagy legalábbis azt, amit a villanyszerelők meghagytak belőle:

Körözött felettünk egy helikopter is, tehát akár valami hírműsorban is kiköthettek a felvételei, már ha olyan helikopter volt. Közben Twitteren megtaláltam a SEPTA-t, így kiderült az is, hogy a mögöttünk lévő vonatok sem tudnak minket egyelőre kikerülni, mert elég nagy részen lekapcsolták az áramot.

Végre megérkezett a kisegítő szerelvény, és szépen, lassan, libasorban elkezdtek rá felszállni az emberek. Nem voltam annyira az elején, nem is voltak annyira túlzottan sokan, de mégis, utánam még bő 20 percig szálltak fel folyamatosan az emberek… Ennek leginkább talán az volt az oka, hogy az emberek többsége itt kizárólag az állomás platformján találkozik a vonattal, és meg voltak illetődve, hogy vágányokon kell átvágni, és gránitzúzalékon gyalogolni, valamint 3 lépcsőfokot felkapaszkodni a vagonra. De legalább már volt légkondi.

Természetesen lekéstem az összes értelmes vonatot, így a következő, amivel el tudtam indulni New Brunswickba, a 8:32pm-es volt, így 9:05pm körül értem csak haza a szokásos 6:45pm körül helyett. Illetve még nem haza, hiszen várt rám még egy bő 10 perc biciklizés.

Persze azért nem ez volt az egyetlen eset, amikor technikai hiba miatt késett a vonat, ugyanis ma reggel (06.21.) egy előző esti transzformátorállomás-tűz miatt újabb problémák voltak, így a 6:58am-es reggeli vonatom konkrétan kimaradt, eltűnt, felszívódott, akármi, és csak 7:50am körül jött az eredetileg 7:22am-re kiírt változat. Ezzel természetesen lekéstem 3 perc híján a Philadelphiába menő vonatot, így várhattam a következőre egy laza fél órát Trentonban. Itt legalább nem vezetéklopás miatt nem jár a vonat. De talán ajánlott lenne felújítani azokat a vezetékeket, ha folyamatosan gond van velük.