Jó pár, szerintem lassan már 10 évvel ezelőtt rendszeresen eljártam rendezvény- és koncertfotózni, amihez be is szereztem egy akkoriban egész jónak tekinthető kis szettet, és szerintem lőttem pár tényleg jó képet is. Elkövettem viszont több hibát is, bár ha eleve nem követsz el hibákat, akkor nincs is miből tanulni ugye.
Az első hibám az volt, hogy sosem kértem pénzt a fotókért cserébe. Ennek prózai oka volt: úgy gondoltam, és gondolom még most is, hogy attól, hogy valaki vesz egy DSLR-t, legyen az bármilyen jó gép is, még nem lesz tőle azonnal fotós, hiába hoz létre egy „Vezeteknev Keresztnev Photography” oldalt is gyorsan (én nem tettem), mert egyszerűen rengeteg időt és tanulást kell beletenni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy már tud jó képeket csinálni. Tény, hogy egy jobb géppel könnyebb jobb fotókat lőni, de ez is egy olyan dolog, amiben gyakorlatot szerezni idő kell, és nem éreztem fairnek, hogy nemhogy nem profi, de még nem is igazán gyakorlott „fotósként” pénzt kérjek érte. Ráadásul azok a zenekarok, akiket fotóztam, általában közeli ismerősök voltak, és az ember csak ne húzza már le a közeli ismerőseit… (Meg amúgy senki mást se, de ez most mindegy is.)
A másik hiba, amit utána többszörösen is megtanultam, hogy nem szabad elkövetni: nem tettem a képekre vízjelet. Ez azért probléma, mert hiába egyezik meg az ember a képek átadása előtt az „ügyféllel”, hogy csak forrásmegjelöléssel lehetne felhasználni a fotókat, ez a forrásmegjelölés sokszor X okból mégis elmarad.
És akkor itt jön elő a harmadik probléma, ami a fenti kettőből adódik össze: nem elég az, hogy pénzhez nem jutott így az ember, de még a munkáját sem becsülték meg azzal, hogy a nevét feltüntessék. És ez utóbbi sokszor még sokkal inkább frusztráló és kiábrándító, mint az, hogy ingyen adtad az idődet meg az egészhez használt felszerelésed.
Pénzt utólag elkérni ugye már semmiképpen sem opció, így marad az, hogy szólsz az illetőnek, hogy oké, hogy felhasználta a fotódat bármihez, de tiszteljen meg azzal, hogy a nevedet is mellé írja.
Ilyenkor két eset van.
Az egyik, aki ilyenkor szabadkozik, és bocs meg minden, és végül kiírja a neved.
A másik, aki ilyenkor ahelyett, hogy kiírná a neved, válaszra sem méltatva inkább egyszerűen csak törli az adott képet, és a maga részéről ezzel elintézettnek is tartja a dolgot.
Nehezíti a helyzetet az, ha ezt mindennek tetejébe közeli ismerősöd teszi meg, pláne kellemetlen, ha egymás után több különböző ember is ugyanígy tesz.
El tudja-e venni az ember kedvét az ilyesmi az egésztől? El. Teljesen. Mert rendkívüli módon kiábrándító egy ilyen helyzet. Én ezért hagytam fel az egésszel. Mert meguntam, kiábrándultam az ilyen esetek miatt az egészből.
Érdemes ezzel foglalkozni? Utólag belegondolva persze nem, mert lehetne nagyvonalúan legyinteni, és továbblépni. De sokszor sajnos nincs jobb megoldás, mint nagyjából leépíteni az ilyen ismeretségeket, ha valakinek egyszerűen csak ennyit ért a dolog, hogy a nevedet kiírni már derogál. Ez meg szomorú, és teljesen üresnek érzi magát tőle az ember.
Az egyetlen jó megoldás talán, ahogyan egyébként az életben a legtöbb esetben: a megelőzés. Ingyen tényleg csak azoknak szabad megcsinálni bármit is, például így akkor egy fotózást, akikről száz százalékig biztos lehet az ember abban, hogy meg is becsülik az átadott munkát. AÂ vízjelezés meg egyszerűen kötelező, több szempontból is.
A másik opció: hogy soha többé nem fotóz másnak az ember, csak saját magának. Mert akkor maximum magának tehet szemrehányást, ha valami nem tetszik.
(Ja és ha már fotózás, vonatkozó tartalom:Â Diplomáciából elégtelen.)
0 hozzászólás