Avagy hogyan legyünk 5 perc alatt trendik
Manapság már szinte elvárás, hogy tartozzunk valahová. A legújabb irányzat az EMO. Az emo eredetileg zenei stílus volt a 80-as években. Persze az „emokultúra” megértéséhez semmi előzményre nincs szükség, mert leginkább nincs is mit megérteni. Lehetsz te 15 éves dühös kamaszfiú, vagy barbizásból kiöregedett, tinikurvának öltözött kiscsaj, ha lenézed a többi emo-t (merthogy ők csak divatból azok, de te igazán), akkor vagy te magad is igazi emo. Régebben is volt már ilyesmi, csak akkor leginkább világfájdalomban fetrengő, márpedig-engem-mindenkiszeressen-de-mégsincs-szükségem-senkire, megvágom-az-ereimet-a-sulivécében-hogy-megijedjen-mindenki, hogy-nekem-milyenszar depis picsának vagy szuicid lúzernek ismertük. Mondjuk ezen nincs is mit csodálkozni, ha már 10-12 évesekbe antidepresszánsokat tömnek, és mikor fel kéne nőniük, és túlélni dolgokat, már nem képesek rá, mert ahhoz ők túl depisek. Nem hiszem, hogy egy 13 éves kislánynak esténként azon kell gondolkoznia, hogy őt senki sem szereti, majd szinte vígasztalhatatlanul zokognia egy alig egy napja megismert, idősebb, szinte még vadidegen srác karjai közt, mindössze azért, mert nem vette be időben az esti antidepi-bogyót…
„Az emót egyébként nagyjából abban a korban hagyják abba a srácok, amikor az előző generációk éppen kezdtek cure-osok, depeche-esek, alterosok lenni. Aki ma 17 évesen még emós, az valamit nagyon elrontott, és kiútnak valóban csak a befalcolás marad. Akinek viszont 13 évesen még nincs vastagon kihúzott szeme, arcba fésült haja, szegecselt öve, szűk, női csípőfarmere, hát az tényleg csak egy plázabiccs lehet.”
És akkor pár instrukció, hogyan lehetsz jó emo:
– ha van oldalad, blogod, stb, rögtön a legelején küldd el a francba az olvasót, téged úgysem érdekel semmi, és senki nem törődik veled, így ezt ő se tegye, mert az téged különben sem érdekel;
– készíts saját magadról képeket úgy, hogy feltartod a kamerát a magasba, vagy tükörből és közben süssön a szemedből a világfájdalom;
– a vastag, feketén kihúzott szem és a fekete, hátul feltupírozott, elől a szembe lógó haj már kötelező;
– hidd el magadról hogy te igazi emo vagy, a többiek csak a divatot követik;
– legyél nagyon szomorú mindig és mindenkor és mindenen;
– érezz ellenállhatatlan öngyilkossági kényszert kóbor állatok láttán (de ne fogadd be őket véletlen sem);
– ne egyél húst az állatok iránti szeretetből (ha eszel húst, már most nyírd ki magad, az bizonyítja a kívülállóknak, hogy te tényleg igazi emo voltál, fogj mindent a húsevésre a búcsúlevélben, hogy iszonyatosan bűnösnek érzeted magad a miattad leölt állatok halála miatt);
– tegyél fel Ady-verseket, Tokio Hotel szövegeket;
– használj az írásaidban sűrűn ee-t a szavak végén az i helyett, hagyj ki felesleges betűket (köszi – köszee, vagyok – vok, nagyon – naon, stb);
– vér, szív, érzelmek, borotvavágások, rajtuk meg kilónyi karkötő;
– fiúként is nyugodtan fess körmöt, természetesen feketére, vagy mélybordóra, esetleg vérvörösre, vagy fekete-fehérre váltakozva;
– fekete, vagy fekete-fehér csíkos (esetleg kockás, bár az SKA) kesztyű és cipellő;
– karika ajakpiercing, lehetőleg fekete, és egynél több…
0 hozzászólás