Nem vagyok oda az olyan dolgokért, amikor elkezdjük majmolni egy másik ország vagy népcsoport szokását. Persze, át lehet venni bizonyos szinten, de ez a helóvín-mánia már kezd egy kicsit sok lenni itthon.
Rendben, mindenki szeretné magáénak tudni azt az életérzést, hogy ő is -ha csak egy estére is, de- amerikai, és szabad, hiszen ez lélektanilag nagyon fontos.
Ha leszedjük a mázat, az USA nem sokkal másabb, mint Magyarország. Oké, az embereknek angol nevük van és angolul beszélnek legtöbbször, de a szegénység ugyan úgy jelen van, és ugyan úgy a pénz az úr. Ez nagyjából a pénz feltalálása óta így van. Mindig mindenkinek több kell a másiknál. Na jó, néha vannak kivételek, de kevés.
Az USA tehát a hétköznapi ember számára valamiféle ígéret földje, ahol egy kisujjrándításával tízszer többet tud keresni, mint itthon. De ha ellátogat oda, rá kell jönnie, hogy ezt rajta kívül még számtalan másik ember gondolja ugyan így, és emiatt az a kisujjrándítás máris sokkal keményebb munkát követel meg, mint itthon. (Plusz a bevándorlási törvények, stb, de ezeket most hagyjuk.)
Az USA tehát semmiben nem másabb ilyen értelemben, mint más országok, sőt, viszont piszok jó a lélektani marketingje. Hiszen szinte mindenhol nagy szó, ha azt mondod, hogy odakint éltél vagy dolgoztál. És itt már nem számít az sem, ha csak mosogattál egy lepukkant kocsmában, hiszen az egy Amerikai kocsma, nagy A-val…
Halloween… A buta magyar ember ilyenkor Mindenszentek és Halottak napjával van elfoglalva. Vagy legalábbis lenne. De mostanában már mindenki tököt farigcsál, helóvínpartira megy, stb. Lassan eljutunk odáig, hogy óvodás-kisiskolás hordák járják az utcákat, és ha nem adsz csokit, Isten tudja, mi lesz.
Valahonnan ismerős ez a „járják a házakat” motívum… -„Nem is tudom, mintha lenne valami idióta magyar népszokás… Jaaa, megvan, az íszterparti, valami húsvét, vagy mi a tököm… Tökmindegy, a lényeg, hogy a csajok pléhboly-nyuszinak öltöznek, a fiúk meg mutogatják a répájukat meg a tojásokat, nem…?” Hát barátom, rohadtul nem…
Az feltűnt amúgy, hogy amióta ilyen intenzíven helóvínezgetünk, valahogy a húsvéti locsolkodás népszokása egyszerűen elkezdett elveszni? Hogy lassan ciki lesz locsolkodni menni, ám a helóvínezés menő? Vajon akkor is így lenne ez, ha nem diznicsennelen meg nikkelódeonon nőnének fel a gyerekek?
Mert ez utóbbi esetben a szülő jóformán kényszerítve érzi magát, hogy tököt faragjanak, hiszen ha HánáMontána tököt farag, akkor a kis Dzsennifernek és Kevinnek is azt kell tenni, és akkor már nyugodtan átmehetnek csokit csalni az óvodástársakhoz, még akár jelmezben is, hiszen a gyereknek mindent szabad.
De jó ez így? Jó ez, hogy locsolóverset már szinte egyik sem tud, Mindenszenteket is passzolják, de a halloweenre már szinte tudatosan készülnek…?
Érdemes meghallgatni: a halottakról beszélgettek gyerekekkel az MR1 Kossuth rádió „Vendég a háznál” című műsorában, november másodikán 11:30-tól.
(Diszk-lémer: természetesen tudok helyesen írni, így az egyes szavak szándékosan vannak hibásan írva, ezzel is azt jelezve, mennyire nem magyar az adott dolog…)
0 hozzászólás