Péntek reggelünk úgy indult, hogy 10-re jött értünk a Jóska. 9-re jött volna, de mivel előző este csak 11 után értünk “haza”, így a másnap reggeli indulást kissé eltoltuk időben. Ettől függetlenül én már 5:30 körül felébredtem, és nem tudtam visszaaludni, így kihasználtam az időt, és szétküldtem egy csomó SMS-t.
Reggeliztünk valamit, aztán Jóskával bementünk a céghez, ahol Nancy és Wayne már vártak ránk -Â de természetesen tudták, hogy csak 10 után fogunk megérkezni, így ez nem volt probléma. Megkaptuk a papírokat, belépőkártyákat, stb, majd körbenéztünk Nancy-vel. Jártunk itt már 2009-ben, de azóta történt pár változás, bővítések vannak, emiatt egy csomó minden átalakítás alatt áll.
Míg megvártuk, hogy Wayne befejezze a dolgát, addig gyorsan dolgoztam egy keveset, öcsém meg beállította a laptopot, amit kapott, hogy használjon.
Ezután a raktárból elővettük a két biciklit, ami már várt ránk, mert azzal fogunk majd bejárni, vagy a városban közlekedni, és Wayne elvitt minket a bringás boltba, hogy vegyünk lámpát, zárat, meg sisakot. Ezek közül a sisak használata konkrétan kötelező, máskülönben megbüntetnek a “fánkfogyasztók”. 🙂
Miután megvettünk mindent, kivittük a bicikliket a vasútállomáshoz, és lelakatoltuk őket, mert Philadelphiából visszafelé majd azzal kell hazagurulnunk. Wayne azt mondta, hogy szedjük le az első kereket, és lakatoljuk azt is oda, nehogy elvigyék, de ahogy a többi bicajt néztük, egyiknél sem volt leszedve a kerék. Mindegy, inkább leszedtük.
Aztán uzsgyi Philadelphia, kocsival, mert Wayne-nek is volt ott dolga. Így laza másfél óra autópálya várt minket. Philadelphiában is jártunk már 2009-ben, így nem volt nagy meglepetés.
Mielőtt felmentünk volna, még vettünk valamit ebédre, én ismét a Philadelphia Cheese and Steak-et választottam, az legutóbb is nagyon bejött. Aztán Annamarie segített nekünk tarifacsomagot váltani a kapott SIM-kártyán az “Unlimited International Landline & Text + 100MB data” csomagra. Így elmentünk a legközelebbi T-mobile üzletbe, ahol egy igencsak dekoratív, no és persze egyben fiatal lányka, Meagan segített megoldani az egészet, és válaszolt minden bugyuta kérdésemre. Ez van, meg akartam bizonyosodni arról, hogy tuti azt tudja a csomag, amit írnak róla, tehát tisztázzuk az apróbetűket is. Sajnos azt elfelejtettem megkérdezni, hogy a 100MB elfogyasztása után van-e bármi díj, vagy csak lassítanak, de még bőven ráérek ezt kideríteni. Mindenesetre még egy telefonszámot is adott, ha további kérdéseim lennének, és felírta a nevét is, hogy ne felejtsem el. 🙂
Visszamentünk az irodába, betettem az eredetileg nem is támogatott T-mobile-os kártyát az iPhone-ba, és *bármi* beállítás nélkül működött még az internet is, nem kellett APN-t beírni, semmi. Egyszerűen csak ment, ahogyan kell neki. Meg is lepődtem rajta, Magyarországon ugyanis csak a támogatott szolgáltatók esetén működik a dolog a Carrier Bundle-k miatt, egyébként manuálisan kell beállítani.
Közben még találkoztunk az indiai kollégával, Vamsi-vel, aki majd nekem mutogatja a SAS gyönyörűségeit, de így nem igazán láttam át elsőre a dolgokat.
Időközben eltelt az idő, így Diane-nel lementünk a vonathoz. Ő a Trenton Transit Center-ig megy vonattal, ott parkol a kocsival, és még vezet hazáig talán egy órát.
Azt lehet mondani, hogy az amerikaiak teljesen másképp értelmezik a távolság fogalmát. Vagy mi értelmezzük másképp Európában, javarészt mindegy, a lényeg, hogy itt az sincs igazából messze, ami otthon messze van. Én napjában hozzávetőleg 70 mérföldet utazom Philadelphiáig, az nagyjából 120km mindennel együtt, és másfél óra vonatozás két részletben. Egyszer nagyjából fél óra New Brunswicktól a Trenton Transit Center-ig, aztán újabb egy óra onnan Philadelphia. Budapesten is lehet ennyit utazni, igaz majdnem tizedennyi távolság tart ugyaneddig vagy néha tovább… Mikor hazaértünk, már nem nagyon csináltunk semmit.
***
Szombaton megint sikerült 5:30-kor felébrednem. Egy darabig SMS-ezgettem, majd inkább elmentem zuhanyozni, és kiültem a konyhába dolgozni. 11-től magyar fesztivál volt a Somerset street elég nagy részén, így azt terveztük be programnak. Voltak mindenféle magyar vonatkozású dolgok, magyar motívumos ruhák, magyar ételek, és persze magyar zenei programok, előadások.
Körbejártuk az egészet, majd végül kikötöttünk a Teleki Pál cserkészházban, hogy ebédeljünk.
Ha meg már magyar nap, és magyar ételek, megkóstoltuk, itt milyen a gulyásleves, és a szilvásgombóc. Röviden szólva: más. Talán fogjuk a krumplira, de valahogy mind a gulyás, mind a szilvásgombóc messze állt a hazai valóságtól. Oké, az volt mindkettő, de csak erős közelítés. Ettől függetlenül finom volt, csak más. A szilvásgombóc nem volt elég keményre főzve, és nem volt fahéjas porcukor sem, csak fahéj nélküli.
A programok nagy része a magyar házban volt, de ott akkora volt a tömeg, hogy bár nagyjából két-három alkalommal is be-benéztünk, végül nem bírtuk cérnával, így végül kijöttünk. Délután 5 körül pedig már kezdett sok lenni az egész napból, így elindultunk haza gyalog.
Peace, Love, Paprika 🙂
Sétálgattunk, kattintgattunk. Volt pár érdekes dolog, amibe belebotlottunk. Talán a Home street-en végigsétálva botlottunk bele az alábbiakba:
Ez egy Ford Galaxie 500, amit ha jól tudom, 1960-75 között gyártottak. Ha jól értelmeztem a rendszámát, ez is egyfajta oldtimerként lehet regisztrálva. Kicsit kopottas volt szegény, főként belül, de szép darab, ami megért egy fotót.
A 113 B egy elhagyatott ház, kissé romos, beszakadt tetővel. Sajnos itt Amerikában nem olyan egyszerű az UrbEx, mint Magyarországon, mert itt akár le is lőhetnek, ha private property-re tévedsz. Így belülről meg sem próbáltuk felfedezni. Találtunk még pár romos épületet, az idő függvénye, hogy ráérünk-e megnézni őket. (Széljegyzet – UrbEx: „urban exploration„, amikor olyan helyeket fedezünk fel, amit az átlagember meg sem nézne, lásd romos házak, vagy különleges helyek. Az UrbEx általában súrolja az illegalitás határát, noha az ilyen helyek felfedezésekor legtöbbször nincs is igazából kitől engedélyt kérni arra, hogy bemehessünk az adott területre.)
A nyúl a 113 B-től nem messze fogyasztja az oxigént a további rozsdásodáshoz. Eredetét tekintve lehetséges, hogy a területen előforduló vadon élő nyulakkal analóg, mert ezekből elég sok szaladgál csak úgy az utakon őzekkel együtt – ugyanannyira természetesnek vett módon, mint mondjuk egy nagyvárosban a galambok. Persze a nyúl alakú rozsdás szélcsengő semmiképp sem alkalmas ezen nyulak elriasztására.
Amerikában még a közúti táblák esetén is fel lehet fedezni vicces vagy olykor kissé morbid darabokat. Az angolul nem tudók számára: a bal oldali egy kis rímelő versike, ami arról szól, hogy van sok gyerek erre, és hogy talán óvatosan kéne vezetni, nehogy elüsse őket. A No Outlet igazából zsákutcát jelent, de ha szándékosan félrefordítjuk, akkor könnyen megállapíthatjuk belőle, hogy az adott utcában nem találunk majd se GL Outlet-et, se Premier Outlet-et, se másmilyet. 🙂 Az outlet másik jelentése a konnektor, tehát ha meg ezt vesszük elő, akkor az utcában nincs konnektor? Mondjuk kint az utcán valóban nem is lesz. 🙂
Lepakoltuk a fényképezőgépet, majd elmentünk valami boltot keresni, mert kellett valami másnap reggelre. Pár utcával odébb találtunk egy mexikóiak által üzemeltetett kisebb boltot, ami azért nem volt olyan kicsi, ahogy itt kint jóformán semmi. A szokásos amerikai zöldségeken túl itt volt pár érdekesebb is, amik közül talán az alábbi kaktusz volt a legkomolyabb. Nem, ez nem peyote, hanem egyfajta saláta-kaktusz:
Meg is kérdeztük az ottani munkásembert, hogy oké, oké, de ezzel mit csinálnak? Mondta, hogy vagy felszecskázzák, vagy megfőzik, és salátának ideális. Én szeretem a kaktuszokat, na de nem megenni… Szegéééények… Gondolkoztam, hogy megmentek majd egy párat az elfogyasztástól, hazaviszem őket Magyarországra, és cserépbe kerülnek. 🙂
A kasszánál mindenütt fekete fiatalok voltak, feltételezhetően nekik ez a nyári munkájuk. Amellett van külön csomagoló-ember kint, aki helyetted teszi zacskóba a vásárolt dolgokat. Elsőre nem is értettem, mit akar ott, hiszen otthon nem szoktak segíteni pakolni, sőt.
A bolt mellett van egy klasszikus amerikai mosoda is, pénzbedobós mosógépekkel, amikből jó sok van. Erről egyelőre nincs kép, de a következő alkalommal, amikor ráérek sétálgatni, mindenképp a célpontok között szerepel.
***
Vasárnap nem keltünk korán, viszont csatlakoztunk Nóráékhoz, akik a (viszonylag) közeli ShopRite-ba mentek a heti bevásárlást intézni. Miközben körbenéztünk, és válogattunk, én felhívtam Nagyit. Nézelődés közben direkt azt néztük, hogy milyen sörök vagy borok vannak vajon, és persze hol, mire felvilágosítottak minket, hogy ez New Jersey állam, itt a szimpla boltokban nem kaphatsz alkoholt. Semmit. Azokat külön liquor store-okban kell majd keresni.
Persze egy-egy darabot ott sem lehet venni például sörből, hanem csak teljes tálcával, vagy esetleg six-pack-et, ami egy hatos csomag. Mindenből sokat kell venni egyszerre, egy-egy darabot szinte sehol és semmiből nem éri meg.
Ugyanez igaz az ételekre is, akármit néztünk, jóformán minden olcsóbb volt egyenkénti árban, ha egyszerre többet vettél. Persze nekünk annyira nem volt szükségünk mindenből legalább 4 csomagra.
Persze perverz dolgok itt is voltak, így például koffein és cukormentes Coca-Cola, vagy ugyanez vaníliás és cseresznyés kiadásban, cukorral, és természetesen cukor nélkül is. Akinek a jóformán szó szerint csak egyszerűen barna víz a perverziója, annak van miből válogatni.
Ennél talán már csak a szénsavmentes, koffeinmentes, cukormentes móka lenne jobb. Na olyat szerencsére nem találtunk. Remélhetőleg nem is létezik. 🙂
Valami érthetetlen okból ilyeneket egyszerűen nem vettünk. Nehéz volt visszatartani magunkat, de erősek voltunk, és ellenálltunk. 🙂 Nagyjából annyira perverz az ilyen, mint a mangalicatöpörtyűs csokoládé. Vagy ha lenne, akkor a székelykáposztás fagyi. Vagy esetleg a kolbászos orbit. Vagy az olyan túrórudi, amiben nem a megszokott citromos túrós töltelék, hanem körözött van… 😛
És így végül nem vettünk semmi alkoholt sem, de mégis egy jól megpakolt bevásárlókocsival érkeztünk vissza az autóhoz, egyúttal megszabadulva nagyjából $60-tól.
A vasárnap további része elég nyugisan telt, leginkább a másnap reggelre készültünk, meg betettük a ruhákat mosni, majd szárítani, ilyesmik. Estefelé még elmentünk sétálgatni a környéken, de nem túl sokáig, mert nekem másnap reggel már fel kellett kelnem a korábban már általam megszokott 5:30 körül, hogy elbiciklizzek, és elérjem a 6:58-as vonatot a Trenton Transit Center felé, majd onnan átszállva Philadelphiába.
De ezekről majd következőleg.
0 hozzászólás