Hallókészülék

Egy újabb szó, ami a magyarok ‘lóbuzi’-mivoltát igyekszik igazolni. Hiszen volt már kapcosló, de írtam már a pótlóbuszról is, illetve legutóbb még egy svédasztalos állófogadásba is sikerült belefutni. Talán a nemzeti vágta gyönyörű intézménye is mind ezek miatt alakulhatott ki. De ezt majd egy másik írásban elemezném.

***

Hallókészülék. Mily’ varázslatos kifejezés! De vajon tisztában vagyunk vele, hogy mit is jelent ez igazából?

Nézzük a szóösszetétel első tagját: halló.

A magyar etimológiai szótár azt állítja, hogy ez a szó 1751 tájáról került be német jövevényszóként a magyar nyelvbe, és hogy meghonosodását nagyban segítette, hogy a hangalakja hasonlít a hall igéhez. Persze hallottunk már ennél romantikusabb történetet is, mikor is a legenda szerint maga Puskás Tivadar használta ezt a szót először, mikor a telefont tesztelte, a ‘hall ön engem’ megrövidült formájaként. Mindenesetre ez már a történelem homályába vész. (Vész, mint a veszik ige folyamatos jelen idejű alakja, E/3-ban; és nem vész, mint veszély, tűzvész, szélvész, ésatöbbi!)

Természetesen mindez nem igaz. A figyelmes olvasó ugyanis azonnal felfedezheti benne a lovat! Hiszen ott áll a hal mögött, szépen, szerényen, lelapult sörénnyel. Nem toporog, nem nyihog, nem csattogtatja a patkóit, egyszerűen csak áll becsülettel, ahogyan azt az illem megkívánja.

Hal-ló. Nem meglepő módon ezen a néven kevesen ismerik, tehát nagyon jól rejtőzik, akárcsak a kapcosló. Hiába no, ezek a lovak már csak ilyenek. Pedig a hal-ló ott van a szemünk előtt, csak legtöbbször nem vesszük észre.

Megeshet tehát az, amikor a hal-ló iránt érdeklődő, mielőtt betéved egy akvarista szaküzletbe, vagy bármi kisállatkereskedésbe, hogy egy hal-ló beszerzésért folyamodjon, előtte felhívja az adott kereskedést, hogy ne menjen oda potyára. Ilyenkor az esetek nagy részében a kereskedők már azonnal úgy veszik fel a telefont, hogy ‘hal-ló?’, tehát leszögezhetjük, hogy valószínűleg igen nagy a kereslet a hal-lovak iránt.

Külön érdekesség, hogy szinte bármi telefonbeszélgetés esetén elcsíphetjük a ‘hal-ló’ kifejezést, tehát nem csak az állatkereskedések foglalkoznak hal-ló-kereskedelemmel.

Na de milyen is egy hal-ló? Tessék, ilyen:

Most, hogy már tisztában vagyunk a hal-ló mibenlétével, nézzük a kifejezés további részeit.

A ‘készülék’ kifejezés már keményebb dió. Két féle értelmezése is lehet, amik közül az írásnak nem tiszte választani. Nézzük tehát külön-külön a két jelentést.

Az első értelemszerűen az, amikor a Szabóék vagy Kovácsék mintájára beszélünk Készülékről. A Készül család egy régi nemesi vérvonal leszármazottja, akik hal-ló kereskedelemmel foglalkoztak az 1800-as években az arisztokrácia számára. A teljes ‘hallókészülék’ szóösszetétel tehát igazából a ‘hal-ló Készüléktől’ lenne, mint mondjuk az ‘ecetes hagyma Cartwrightéktól’, vagy ‘tejfel Kovácséktól’, de a -tól, -től rag a végéről egy idő után lemaradt. Ennek az az oka, hogy a Készülék által kiállított számlán így szerepelt egymás alatt:

Eladott termék: 15db halló
Kereskedő aláírása: Készülék

Ha tehát megfigyeljük, az egyszerűsödés elvét követve értelemszerűnek tekinthető a ‘hal-ló-készülék’ szóösszetétel kialakulása. Ezért pedig nem hibáztathatjuk a munkásosztályt, hiszen minél több dolgot kell ráírni egy számlára, vagy mondjuk sürgönyözni érte, az annál drágább, hiszen a számla esetén több tinta fogy (ez akkoriban bizony elég drága volt, ezért is szerepel csak annyi, hogy ‘Készülék’, és nem mondjuk ‘Készül József s.k.’), míg sürgönyözés esetén pedig betűre számolták a díjat (plusz persze itt is fogyott a tinta).

A másik értelmezés szerint mindez teljesen baromság, mert vannak történészek, akik szerint a Készül családnak nem is volt igazából köze a hal-ló-kereskedelemhez, hanem ez is csak ugyan olyan romantikus legenda, mint a Puskás által kitalált halló. Ők sokkal korábbra teszik a kifejezés kialakulását, és egy másik családhoz kötik mindezt.

Ezen történészek szerint a ‘készülék’ eredeti jelentése a ‘kés’ és a ‘zülék’ szavakból tevődik össze. A kést nem kell megmagyarázni, hiszen egy hal-ló pikkelyeit le kellett kaparni valamivel, illetve fel kellett darabolni, ki kellett zsigerelni, hogy ételt lehessen készíteni belőle (tessék, a ‘készít’ szóban is ott a kés, tehát ha valamit készítünk, ahhoz mindig kell kés!).

A ‘zülék’ rész értelmezése sem feltétlen nehéz. Ha összevetjük a hal-kés és a hal-ló-kés szavakkal, már értjük is. Homályos említésekből arra lehet következtetni, hogy az 1600-as évek elején a felvidéki ‘Zül’ család hal-ló-kés gyártásával foglalkozott a királyi udvar számára, és a ‘Készülék’-hez hasonlóan alakulhatott ki a szóösszetétel: „Zülék gyártotta hal-ló-kés”, avagy a „hallókés(Zülék)”. Azonban ezek a kések sajnos a hal-ló-fogyasztás 1632-es betiltásával értelmüket vesztették, így az étkészletekből eltűntek, beolvasztották őket, történelmi bizonyítékaikkal együtt, így ez sem teljesen egyértelmű magyarázat.

Azóta meg csak hobbiállatként, ‘hobbilóként’ tartanak az emberek hal-lovakat, és nem fogyasztási célra. A fogyasztási cél önmagában amúgy is hülyeség, hiszen nem lehet fogyni a hal-ló-evéstől, noha egyes távolkeleti kultúrákban használnak ma is hal-lóból készült ételeket fogyókúrás céllal. (A ‘fogyókúrás’ egyébiránt pejoratív szónak tűnhet, azonban nem egyenlő azokkal a karcsúsító szexpózokkal, amiket egy magyar weboldal kilépőoldalán a tinik arcába tömtek a női lapozóról!)

Egy biztos, a hal-ló nagyon elterjedt, és nagyon keresett hobbiállat. Talán mindez még arra vezethető vissza, hogy a fényűzést nélkülözők a hal-lovat a régi arisztokrácia felidézésének tartják, és így ha otthon hal-lovat tartanak, az azt az érzetet kelti, hogy tehetősebbek, mint amennyire valójában.