Az alapszituáció, amit már tizenpárezren bőszen lájkolnak egy lájkoltatóoldalon:
„Megtörtént eset, csak hogy lássátok, milyen bunkók az emberek. Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék.A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe.Az öregasszony egyre hátrébb húzódik várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre.De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát: Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltelál egy csontot, vagy egy eret, akkor a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá. Én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával ne az én gyerekemmel! A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes,tar frizura,bőr kabát,fülében üvölt a TANKCSApDA) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:Engem se korlátoztak gyerekkoromban!”
Lehet én vagyok szőrszálhasogató, de én még nem láttam olyan rockert, aki saját maga acélbetétes lenne. Jó, oké, itt a lájkolnivaló írója nyilván a bakancsra célzott (avagy milyen lehet az acélbetétes, de tar frizura?). Illetve miért sztereotipizálunk: jellemzően miért csak egy tipikus rocker tud beszólni a kedves anyukának? Az összes ilyen„namostaztánmóresretanítjukajónépet” típusú megmozdulásban mindig ilyeneket szerepeltetnek. De ez igazából mind csak részletkérdés.
Leginkább azt nem értem, hogy ha üvölt a rocker fülében a tankcsapda, akkor hogy hallotta meg a kedves anyuka hozzászólását…?
0 hozzászólás