Azért néha pár jó dolog is történik, de ez a ritkább. Hétfőn építettük össze a napfürdőhöz a napkollektorokat egy óriási, 20 négyzetméteres panellé. Sikerült jól leégnem a napon, de nem ez a lényeg. Miután vége lett a tréningnek, Ilonával elmentünk megvárni a vonatát. Közben persze szóba került egy csomó minden. Végül kilyukadtunk oda, hogy voltaképp lehetne is köztünk valami, csak hát ez több okból sem jöhet létre. Először is van valakije, aztán meg a távolság, meg hát már éve vagyunk csak barátok, szóval így elég furcsa lenne. Azon túl, még az is lehet, hogy jól sülne el az egész, de szerinte én nem őt keresem. És mindenben igazat kell adnom neki, főleg egy másik lány miatt… De azért azt jó tudni, hogy legalább egy valaki van ezen a rohadt világon, aki kötődik hozzám valamilyen szinten.
Apropó, másik lány… Szerintem nevesíteni már nem is kell, a hülye is tudja, hogy kiről van szó. Szóval ma is később megyek be dolgozni, mert nem tudtam felkelni időben. Az csak egy dolog, hogy az éjfeles busszal tudtam csak hazajutni. A fő oka, amiért reggel nem keltem fel, az más. Egy álom. A lényeg a sztori vége. Tök közel volt egymáshoz az arcunk, és egy véletlen mozdulat következtében egy lágy szájrapuszi lett az eredmény. Majd mikor eközben végigsimítottam az arcát a bal kezemmel, egy pillanatra megtorpant. Kicsit elhúzta az arcát, de egy hajszálnyival később átölelt, és egy igazi, égetően forró csók lett belőle. Persze ebben a pillanatban beleszólt a dologba a telefon, és ez az édes álom rögtön szertefoszlott. Következetesen nyúltam, és lenyomtam az ébresztést, remélve, hogy visszatér az előbb elvesztett kép. Persze nem tért vissza, de egy órát sikerült így elvesztenem, amiért nem lett volna kár, ha ugye… De az élet nem így működik.
Konklúzió: néhány álom jó lenne, ha sose érne véget. Vagy talán még jobb lenne, ha nem csak álom lenne, hanem valóság.
Itt egy kép a Greenpeace-es projektünkről, a zuhanykamionról (bővebb info nálam, vagy info@greenpeace.hu):
0 hozzászólás