Sokszor előkerülő dolog, hogy létezik-e valódi önzetlenség. Legtöbbször azonban még a legönzetlenebb dologban is ott van az, hogy a másiknak adott dologgal őt szeretnénk boldognak látni, ami egyúttal minket is boldogabbá tesz. Tehát már nem is annyira önzetlen a dolog, hiszen noha az ő boldogságán munkálkodunk, az voltaképp egyben a saját boldogságunkat is elősegíti.
Akkor lenne ez teljesen önzetlen, ha mondjuk ismeretlen embernek adjuk, akit esetén nem érdekel minket, mi lesz vele holnap vagy azután.
De olyan emberrel szemben, akit fontosnak érzünk az életünkben, talán sosem igazán lehet igazán önzetlennek lenni.
0 hozzászólás