Egy csepp a régi időkből
Olyan 1997-es keletkezésű lehet az alábbi leírás a virágszőnyegről, amely részletesen leírja ezt a hagyományt. Honismeret kategóriában az interneten leltem rá, kicsit átszabtam, megrövidítettem, de csak úgy, hogy az eredeti ne csorbuljon torzítólag. Kicsit hosszú, de érdemes végigrágni, mert a jelenben élő múltat írja le. Az idei virágszőnyeg szerencsésen jó időt kapott, de most, a cikket írva már hallom, hogy dörög az ég. Mostanában már egészen elterjedt ez az egész virágszőnyegezés, az előbb a déli híradóban például a bazilikához vezető virágszőnyegről számoltak be Budapesten, de van Visegrádon, és több más városban-faluban is. Csináltam képeket is, de a sok tülekedő miatt egy képre maximum 5-10 másodperc jutott, és nehéz volt stabil állást találni, így a legtöbb nem egyenes, hanem bedől, ahogy nekem is be kellett hajolnom oldalt, ha fényképezni akartam. Közben már el is kezdett esni, ahogy hallom, a vásárosok meg biztos pakolnak izibe’. Képek a galériámban (új ablakban nyílik meg).
Budaörsön mintegy 280 éve – a németek betelepülése óta – élő hagyomány az úrnapi virágszőnyeg. Bonomi Jenő 1933-ban írta le, hogy a Wendler család 1780-as években, a Braun család 1869-ben, a Hauser család 1911 óta, a Csík család 1932 óta díszíti az úrnapi körmenet útján felállított kápolnát. Ez a hagyomány főleg Bajorországban, ma is élő szokás. A szomszédos német lakosságú falvakban (Budakeszi, Törökbálint) 1946-ig élt ez a gyakorlat. A települések versengtek, kié a legszebb szőnyeg. Napjainkban Törökbálinton éled újjá a szokás, Budaörsön pedig folyamatosan – kissé átalakulva – élő hagyomány. A kitelepített lakosok új, németországi lakóhelyükön folytatják a virágszőnyeg készítést.
Hazánkban már a középkorban szokás volt Szűz Mária tiszteletére a virágok megáldása. Idős budaörsiek elmondása szerint pedig a megszentelt füvet, növényi szentelményeket betegség, villámcsapás ellen használták. Az úrnapi koszorúk gonosz szellemek ellen védték meg a ház lakóit Budaörsön. A budaörsi úrnapi virágszőnyegről az 1920-as években leírták újságban, hogy „olyan attrakció, amely egyre ismertebbé válik, melynek megtekintésére ezren és ezren zarándokolnak. Bámészkodók ezrei érkeznek Budapestről, hogy megnézzék ezt a megragadó drámát, lángoló misztikát. Hű örökség ez, amit több generáció örökít át, két oszlopa van: a hit és a ragaszkodás az évszázados hagyományokhoz”. (1925. VI. 26. Vasárnapi Újság B. Schwabe)
1946 után tovább élt a hagyomány, a több kilométeres virágszőnyeg azonban összezsugorodott a templom köré. Jelenleg is ez az útvonala. Adatközlőink elmondása szerint 1945-ben a körmenetből szedték ki a német férfiakat, 1946-ban a lakosság 90 %-át kitelepítették. Napjainkban szinte ugyanúgy zajlik az eseménysor, mint 200 éve. Ma is sok szorgalmas kéz gyűjti a szirmokat. Ez a hagyomány nemzedékről nemzedékre öröklődött. Minden ház tulajdonosának kötelessége volt testamentumban rögzíteni ezt a feladatot, szétágazó rokonsága számára. Ma az tapasztalható, hogy a kisszámú német lakosság, a budaörsi magyarokkal egy emberként szedi a szirmokat, készíti a színpompás virágszőnyeget.
Az úrnapi előkészületek
Májusban, a természet ébredésekor, amikor a Frank hegyen megszólal a kakukk, amikor a békák elkezdenek brekegni, a budaörsiek gyűjteni kezdenek. Heteken keresztül készülődnek az úrnapjára. Ekkor már nyílik a rózsa, az akác is virágzik, a gabonaföldön a búzavirág, a pipacs virít. Szinte érzik, hogy nincs messze az ünnep. Az emberek szíve-lelke örvend ilyenkor – mondják az idősebbek.
A virággyűjtés is ünnep a család életében. Még az 1980-as években is az idős nagymama sütött, főzött a virágszedők számára. 1945 előtt az Úrnapja csütörtökön volt, ezért már a pünkösd utáni héten kezdték gyűjteni a szirmokat. Most hétvégén történik az esemény, így körübelül a hét közepén kezdik a gyűjtést. Érdekes és páratlan munka ez. Budaörs apraja-nagyja indul ezerszínű mezei virágokat szüretelni. Gyűjtik a kerti virágokat, a rózsaszirmot is, még az elvirágzás előtt. A határban, a réten, a hegyoldalon virágtörők (Buschnbracker) gyűjtik a színes szirmokat.
Hajnali 4 órakor szentmisével kezdték a napot a sziromgyűjtők. Itt Isten áldását kérik a munkához. Ezután elindulnak a határba. Régen gyalog, lovas kocsival, féderes kocsival, üres kosárral, zsákkal mentek minden irányba. Ma autóval, kisbusszal mennek – mi is egy furgonnal indultunk gyűjteni. Sokszor Herceghalom, Bicske határában is gyűjtöttek. Ilyenkor szinte teljesen üres lett a falu, mindenki a határban volt. Az esti órákban fáradtan, de elégedetten tértek haza. A kisfiúk, kislányok a Törökugrató irányába – a közeli rétre indultak. A nagyobb lányok tanítás után fehér fűzfa gyümölcskosárba gyűjtöttek. A visszaemlékezők szerint a virággyűjtés jó alkalom volt arra a fiúknak, hogy a lányokkal lehettek! A felnőttek az idős nagyapáig, nagyanyákig összedolgoztak. Ez a szokás napjainkban is él.
Hogyan gyűjtöttek régen? Hogyan gyűjtenek ma? Ez a hagyomány sem változott az évszázadok során. Csak virágszirmot szednek. A kék, a fehér, a sárga, a piros, stb. szirmokat külön-külön gyűjtik. Zsákokba gyűjtik, régen kosarakba is szedték. Ãœgyelnek arra, hogy az összegyűjtött szirmokat ne érje napfény, hűvösre teszik, letakarják gyomnövénnyel, gazzal. A legszebbeket hosszú szárral kötegelik, ezekből fonják majd – az ünnep előtti napon – a 30–40 cm-es koszorúkat az oltárhoz. Régen is, ma is a hűvös pincékben kiterítve tárolják a szirmokat. Öntözgették, nedves ruhákkal takargatták be, hogy ne hervadjon el a sok szirom.
Az ünnep előtti napok készülődése
1945 előtt a több kilométeres virágszőnyeg készítését megelőző napokon a Fő utca olyan volt, mint a méhkas. Az emberek arcáról le lehetett olvasni, hogy itt valami különleges következik – mondják adatközlőink. A mezei munka mellett csinosították a falut, meszeltek. Az asszonyok és a lányok szorgalmasan készítették elő a csíkokban vasalt szoknyákat, hajtogatták a sötétkék kötényeket. Mindezt megkívánta tőlük a hagyomány. Ma már nem él a népviselet, legföljebb 2–3 idős asszony öltözik fel hagyományosan. Az utóbbi 3–4 évben a kitelepítettek segítségével rekonstruálták a Mária-lányok ruháját, Susanna Karly-Berger adományát. Most már ezekben jelennek meg a körmeneten. Az asszonyok viseletét felújította a Lyra-dalkör, ők ezekben a színpompás ruhákban vesznek részt a körmeneten. A férfiak az udvart, az istállót, a pincét és présházat példaszerűen kitakarították. Különös gondot fordítottak a pincére, annak asztalára, hisz ide hívják majd meg a vendégeket, a környék lakóit. A visszaemlékezők azt tartják, hogy a jó hírüket, a rend és a tisztaság szeretetét nem akarták elveszíteni! A ház környékét, az udvart és az utcát tisztára söpörték. A mészárosok és a pékek is szorgoskodtak, hogy friss hús és finom kalács kerüljön az ünnepi asztalra.
Az úrnapja előtti este lányok és asszonyok gyülekeznek azoknál a házaknál, ahol az úrnapi kápolnát állították fel. A nagy udvarokban csoportosítják a virágokat, kötik a koszorúkat. A budaörsi Honismereti Szakkör tagjai 1997-ben részt vettek a 4. oltárt díszítő Dauner-Hercog-Komjád család előkészületében. Videón is megörökítettük a félnapos előkészületet. A szerteágazó rokonság a Szabadság utca 102. sz. alatt álló szülői ház udvarán gyűlt össze. Az idősebbek a kápolna fa- és vasvázát vonják be zöld levelekkel (tuja, pünkösdirózsa). A férjek még mindig gyűjtenek zöldet, illetve virágot. A fiatalabb asszonyok az oltár fő díszét, az alfa és omega sablont nagy türelemmel fehér és rózsaszínű gerberákkal rakják ki. A tizenévesek százszámra készítik a kis koszorúkat margarétából. A kisebbek válogatják a virágokat, leszedik pl. az akácvirágot a száráról, és dobozokba rakják. A tágas udvar hátsó részén a kamra előtt Dauner József válogatja a vasból készült sablonokat. Ezeket az elmúlt évben tették el, mert meg kell hegeszteni, be kell mázolni. Dauner József 1946 óta készíti a virágszőnyeg sablonjait. Egy részük a hagyományt folytatja, de saját elképzeléseit is megvalósítja, görögös mintákat is készített már. Ezeket évenként váltogatják. A sablon tükörképét rakják le sorban, amikor a szőnyeget készítik. A virág milyensége is sokat változtat ugyanazon a sablonon a valóságban.
Régen a gyerekek a falu minden részéből hozták a kötegelt mezei és kerti virágokat a házhoz. Most is tapasztalhatjuk, hogy százszámra állnak a pincében a vízben a szebbnél szebb virágok. A háznál lévő kis pince mellett a pincesoron álló hagyományos pincékből szállítják haza a virágokat. De a kamra is tele van csokrokkal. Közben a szomszédasszony is megérkezik egy nagy halom gyönyörű rózsaszirommal. Régen minden ház kötelessége volt a virágkoszorú készítése, amit aztán a kápolnához vittek. Ha valamilyen okból nem volt annyi virág, amennyi a több kilométeres szőnyeghez kellett volna, olyankor fáradságot nem kímélve, áldozatot hozva, engedményt téve tudták megtartani a hagyományt. A színeket át lehetett programozni, olyan növények, virágok kerültek a szőnyegre, amelyek éppen találhatók voltak. Ugyanis előfordult, hogy még nem nyílt, vagy már elnyílt a legtöbb mezei virág, mint pl. 1987-ben. Ekkor kellett áthidalni ötletekkel minden akadályt! Ha kevés volt a lila akác, a repce (1987) akkor több lósóskát használtak fel. (Ez a növény alapozó volt halványzöld színével.) Az olajfa levéllel (ezüstös), a pünkösdi rózsával is lehetett pótolni mindent. Egy biztos, a virágszőnyeg nem sínylette meg a virághiányt. Még több pénzt is áldoztak ilyenkor, rózsát, kardvirágot különben is kellett vásárolniuk.
Régebben is szokás volt, hogy a 4 oltár köré kápolnát állítottak. A vázát napokkal az úrnapja előtt ácsolták össze a férfiak. Az úrnapját megelőző napon a Dauner család dróttal átszőtt kerítéselemekből építette meg a vázat. Az elemeket csak ki kellett hozni az udvarra a kamrákból, hisz az elmúlt évben gondosan eltették. Ezeket a dróthálókat két asszony ügyes módszerrel szabályosan befonta zöld ágakkal. Tölgy, tuja, pünkösdi rózsa leveleit tűzködték be sorban a drótok közé olyan sűrűn, hogy csak a zöld lombok látszottak, mint egy zöld élő kerítés. (Az ágakat régen lajtorjás kocsikkal hozták a falu erdejéből.) Az idén is a férfiak gondoskodtak a beszerzésükről. Zöldből füzéreket fontak, a zöld közé virágokat tűzdeltek. Ezzel vették körül a kápolnát. Különben a négy kápolna közül egyik sem hasonlított a másikra, még alakjában sem. Az egyik nyitott, a másik zárt, mint a lourdes-i barlang. Két kápolnát két oldalról még csipkefüggöny is takart. A negyedik kápolna évek óta olyan, mint egy szárnyas oltár. A két fonott kerítéselem a két szárnya. Igen szépen mutat a zöld barlangon a sok száz, virágból font kiskoszorú.
A visszaemlékezők szerint a kápolnakészítés egy-egy családban öröklődött, apáról fiúra. Így pl. a Hauser család neve régen is szerepelt a listán, ma is ők építik az egyik kápolnát. 1945 előtt a virágszőnyeg mentén a faluban állították fel az oltárokat és azokat körülvevő kápolnákat. Elhelyezésük a következő rendben történt: Az első oltár a fiúiskolánál – (ma az I. sz. Általános Iskola, Esze Tamás u., a templom mögött) – áll. Ezt a Wendler család gondozta. A második oltár a Fő utcán (a mai CBA-nál) állt, a Braun család gondozta. A harmadik oltár is a Fő utcán – (a mai CBA-val szemben) – állt, a Hauser család gondozta. A negyedik oltár is a Fő utcán állt (közel a Kisfaludy utcához), a Csík család gondozta.
1997-ben az oltárok elhelyezése és díszítése a következőképpen alakult: az első oltár a templom mellett az I. világháborús emlékmű előtt állt. Készítői: Meinzinger család, Boros család. A második oltár a templom mögötti kereszt előtt állt. Készítői: Hauser család, Báder család. (Az idős Báder néni évtizedek óta irányítja a díszítést.) A harmadik oltár a templom mögötti köz végén állt. Készítői: Herendi család, Deigner család. A negyedik oltár a templomkertben állt. Készítői: Dauner család, Komjád-Konrád család. A családoknak csak néhány tagja lakik helyben, legtöbben Budapestről jönnek haza a nagy eseményre. A hiedelem azt tartja, hogy minden szentelmény, különösen a kápolnába épített kakukkfű jó a gonosz szellemek elűzésére. A koszorúk is hasonló szerepet kapnak úrnapja után. Ott lógnak a házban (régen a padláson), ma a konyhában, s védelmet nyújtanak a villámcsapás ellen!
Az oltárt értékes csipke- vagy hímzett terítővel takarták le. A 2. oltárról 1997-ben is lelógott a csipke alól a drága perzsaszőnyeg. Minden oltáron virágváza állt virággal, 2 gyertyatartó gyertyával, kereszttel. A legtöbb helyen egy-egy nagyméretű szentkép is díszlett. Az oltárhoz vezető út is gazdagon díszített mintákból állt. A 4. oltár központi dísze évek óta az ALFA és az OMEGA jelképezve a krisztusi kezdet és vég mondatot. Ezt variálták: vagy központi jelképek voltak, vagy a két szárnyra kerültek szimmetrikusan. 1997-ben a két görög betűt egybeépítették. Régi fotók, sablonok, rajzok is igazolják a fentieket. Jellegzetes oltárdísz volt még az óriási kehely (sárga virágból) az ostyával (fehér sziromból), máskor a nagyméretű oltáriszentség aranysárga színe díszlett sárga sugarakkal, vagy hófehér, máskor piros színből kirakott nagyméretű kereszt, gerberából. A fő dísz mellett fontak koszorút az oltáriszentség számára is, amit a pap körülhordozott a körmenetben. A koszorú búzavirágból, nefelejcsből, margarétából készült. A megszentelt virágokat a körmenet után a család tagjai szétosztották egymás közt és hazavitték, mint erővel bíró, óvó szentelményt.
A virágszőnyeg összetétele
Sokféle mezei és kerti virágból, levélből készült. Név szerint: pipacs, búzavirág, vadmargaréta, akác virága és a levele, herevirág, bodza, repce, gólyahír, vadrózsa, zsálya, szarkaláb, gesztenye, margaréta, boglárka stb. Egyesek szerint a színek is jelképek. A kék (búzavirág) és a fehér (liliom) harmóniája a tisztaság, a szépség jelképe. A Mária-lányok is kék-fehérbe öltöztek. A virágszimbolika szerint a legtöbb virág Szűz Máriával kapcsolható össze, mint a szarkaláb, a zsálya, a mályva, ehhez még a növények gyógyerejét is hozzátehetjük.
A virágszőnyeg motívumvilágának két időszaka van. Az első az 1945 előtti, a második napjainkig húzódó mintasor. Az 1920-as években sávokban, csíkokban rakták le a szirmokat: lila-rózsaszín-vörös-kék-sárga stb. színben. A kb. 2 km-es sávokat a zöld különböző árnyalataival választották el egymástól, illetve kapcsolták össze egységes szőnyeggé. Ezek az utacskák a templomnál kezdődtek, és a Kisfaludy utcáig húzódtak. A hatalmas méretű szőnyeg szélessége 3, illetve 5 méter, egy-egy sáv arasznyi vastagságú volt. Mielőtt lerakta ki-ki a háza előtt, a férfiak fellocsolták az utcát. Közben aggódva lesték az eget, hogy milyen lesz az idő. Ha erős szél fújt, megbontotta a szépritmusú sorokat, összevegyítette a sokszínű sávokat.
A virágdísz kirakása női munka. Az archív fotókon jól látható, hogyan hangolták össze a sávokat az egyes terület szőnyegkirakói. Ha nem is illettek a színek egymáshoz, az egész ritmusa egységes volt. A régi fotók alapján megállapítható, hogy mikor kezdték a csíkokat mintával díszíteni. Már az 1920-as években is megjelent egy-egy minta, pl. az oltár előtt, de még nem jelentek meg a szimbólumok. Az első színes fotón már láthatók, hogy kerek, kacskaringós mintákat raktak a csíkok közé.
Már 1945 előtt is szerepeltek feliratok a szőnyegen. Kétnyelvű szöveget is láthattunk a fotókon. Az egyiken MEGVIRRAD felirat látható. Nemcsak a jövőbe vetett hit, hanem a Trianonra utaló mondat is ez. 1945 után egyre több, legalább 4 mondat szerepel virágból kirakva. A hagyomány folytatódik, de a minták száma és gazdag változatossága egyre bővül. Újabban egyre gyakoribbak az ábrák, képek, a jelképek a virányszőnyegen. A vallásos budaörsiek gyakran kirakják a kelyhet ostyával (aranysága), a krisztusi jelképpel. Így a bárányt (Isten báránya) fehér színnel, a testéből ömlő vérrel, kehellyel (az áldozás jelképe), az IHS-t és más Krisztus monogramot (pl.: Alfát és Omegát). Jellemzően gyakori minta a szív, a szeretet jelképe, Jézus szíve általában vörös színű. Az egyiken barnás töviskoszorú, a másikon kereszt, stb. van. A galamb is jellemző jelkép (Szentlélek, Szentháromság stb.). A hal, a hit-remény-szeretet több évben előfordul. A szőlő szőnyegminta is, a keresztet is átszövi. Egyrészt bibliai jelkép, másrészt Budaörs régi címerének központi képe. A budaörsiek vallásosságát és a fő gazdálkodást, a szőlőművelést is jelzi. A kereszt természetesen állandóan visszatérő jelkép. Az eucharisztikus kereszt több évben szerepelt, de egyik évben fehér, a következőben piros. A Kőhegyen álló kereszt is felkerült a szőnyegre 1997-ben. A régit 1945 után az úttörők vasgyűjtésbe vitték. 1995 után a kitelepített németek újra felállították Budaörs vallási jelképét. Így kerülhetett az úrnapi szőnyegre. A Szentatya portréját fehér sziromból rakták ki, ezt sárga kör keretezi. Majd zöldben a piros felirat: JOANNES PAULUS II. Ezt keretezte a margaréta kör, az egész kép alapszíne piros pipacs. A szegélye fehér. (1997-ben)
A nemzeti zászló és a német zászló együtt jelzi a magyar és a kitelepített lakosság kapcsolatát. Gyakori Magyarország (történeti) jelképe, benne kirajzolva a trianoni határ. A szent korona, nemzeti címerünk a hazafiság jelképe. Szerepel még a város egykori (kereszt + szőlő) és mai címere. Egyházi jellegű, de a települést meghatározó épület, a templom ismételt kép. 1997 őszén átadták az új emeletes katolikus iskolát. A diákok tanáraik irányításával elkészítették az iskola előtt az épület képét. Régen is a tanulók rakták ki az iskola előtti részt. Örültünk annak, hogy ezt az iskolai hagyományt folytatjuk. Új színfolt a cserkészjelvény, a pártok közül az MDF jele (1990-es évek elején), megrázó élményünk volt a mozgássérültek stilizált jele. Az utóbbi időben a templom melletti (jobb) oldalon fiatalok szabályosan megkomponálják a képek sorát Lévai Ernő egyházközségi képviseleti tag irányításával.
Az úrnapi virágszőnyeg nem öncélú, hanem megszentelt része a körmenetnek, létével megtiszteli az Oltáriszentséget. A gazdag színvariáció is ezt a célt szolgálja. Szinte leírhatatlan a sok-sok szín és árnyalat. Ma nemcsak a szőnyegformában él tovább a hagyomány, hanem sávokban és színekben is. A kisebb helyre szorult útvonalon a gazdag minták sora új jelenség, a jelképrendszere egyre gazdagodik. Úgy érezzük, hogy esztétikai szempontból nem vall szégyent a mai budaörsi hívő lakosság ősei emléke előtt. De a sok-sok kíváncsi idegent is gyönyörűséggel tölti el a színek – a formák – az illatok harmóniája. A körmeneten az egész falu részt vett. Rengetegen jöttek, főleg Budapestről régen HÉV-vel megcsodálni a virágszőnyeget. Ma is hatalmas sokadalom érdeklődik iránta. A körmenet meghatározott rend szerint zajlott és zajlik le. A virágszőnyegre csak a Oltáriszentséget vivő plébános léphetett. Útja mentén megszentelte a virágokat. A szőnyeg mellett az iskolások vonultak kétoldalt, elől a lányok, majd a fiúk. Utánuk a Mária-lányok következtek jellegzetes fehér-kék népviseletükben, majd az egyházközség képviselői vonultak gyertyával (lámpával). Régen ezután a lövészegylet tagjai a leghagyományosabb viseletben. A baldachin alatt a plébános vitte a legszentségesebb Oltáriszentséget. Közben előtte virágot hintenek a kislányok. Végül a hívek következtek színpompás népviseletükben. A körmenet minden oltár előtt tisztelgett az Oltáriszentség ünnepén imával, bibliai idézetekkel, énekkel. Közben zúgtak a harangok, szállt az ének. Az egész csodálatos élmény maradt számunkra. A körmenetet Tedeummal zártuk a templomban. Ezután kezdődhetett a búcsú, a sátrak sokaságában árulták a különböző színű búcsúfiát!
0 hozzászólás