Canon EF 100-400mm F/4.5-5.6 L IS objektív pormentesítés

Mikor pár évvel ezelőtt, még aktív fotós koromban megvettem a címben szereplő Canon EF 100-400mm F/4.5-5.6 L IS objektívet, már akkor volt benne az első lencse mögött egy nagyon feltűnő, és pár kisebb porszem. Mivel az objektív majdnem olyan, mint egy dugattyú, mert tekerés helyett tolni vagy húzni kell az állításhoz, így a használat során óhatatlanul beszívhat port, ráadásul ha mindez a gép felőli végéhez kerül az objektívnek, adott esetben a szenzorra fújhatja azt.

Az objektívek többségét nem zavarja, ha porszem van a lencséken, mert az ilyen porszem általában túl közel van ahhoz, hogy a képen nyomot hagyjon, pláne egy teleobjektív esetén. Esetemben sem volt gond ezzel, viszont mégis zavart a tudat, hogy ott van a lencsén több porszem is, amiket sehogyan sem tudok eltüntetni fújkálással, vagy lerázással. Évekig békén hagytam a dolgot, de ma valahogy vérszemet kaptam, és végigtakarítva az egész fotós felszerelést, a gépem szenzorán lévő szösz eltávolítása után az objektív sem úszhatta meg. A képek nem sajátok, a LensRentals oldalásról vannak, ami alapján én is szétszedtem az objektívet.

Nyilván ha garanciális lenne még az objektív, akkor talán bevittem volna márkaszervizbe, főleg azért, mert nem egy olcsó darab még használtan sem, és ha az ember nem ért ezekhez, könnyen tönkre lehet vágni, ahhoz meg drága játék. Nagyon drága. De egyrészt már nem garanciális, ezért is mertem nekiállni magam, másrészt én személy szerint sokkal jobban szeretem a várd meg helyben típusú ügyintézést, mintsem az adott esetben akár több napra is otthagyós verziót, harmadrészt meg babráltam már finommechanikás dolgokat, úgyhogy nem tartottam attól, hogy elrontom. Így hát maradt az, hogy megcsinálom magam.

Először is az ezüst gyűrűt kell leszedni, amit összesen 3, süllyesztett csavar fog, amiket 1mm-es, lapos fejű csavarhúzóval lehet kicsavarni:

Nálam az egyik csavar feje már kissé meg volt sérülve, így itt majdnem meghiúsult a küldetés, de végül sikerült kiszedni mind a hármat, így lecsúsztathattam az ezüst és piros gyűrűket az objektív eleje felé. Ezzel elérhetővé vált újabb 3 csavar, ezek már + fejűek. Itt az eredeti leírás arra figyelmeztetett, hogy ezt a 3 csavart még könnyebb beletörni, mint az ezüst gyűrűt tartókat, mert ezek be vannak ragasztva.

Nekem ezekkel szerencsére semmi bajom nem volt, az iPhone-ok szétszedésénél használt + fejűvel probléma nélkül kicsavarodott mind a három.

Ezután persze még mindig nem jutottam sokkal bentebb, csak a külső borítás felső része jött le, de a poros lencséhez még mindig nem fértem hozzá.

A következő csavar szabályozza egyrészt a külső borítás alsó részének csúsztathatóságának hosszát, másrészt a manuális fókuszt állítja balra vagy jobbra tekerve. Ráadásul ennek egy csésze forma alátétje is volt, így kicsavarás után oda kellett figyelni, hogy mind a csavar, mind az alátét megmaradjon, ellenkező esetben elég nagy baj lenne.

Miután a csavart kiszedtem, az objektív eleje felé ez a borítás is lehúzható lett:

Persze ettől még mindig nem fértem hozzá úgy, hogy a felső lencsetag alatt le tudjam porolni. A leírásban ennél tovább nem mennek, ráadásul csak pumpás eszközzel próbálja meg a réseken keresztül lefújni a porszemeket. Nekem viszont sem ilyen pumpás fújkáló eszközöm nem volt, sem nem tudtam sehogy lefújni a felső lencsetag aljára tapadt porszemet. A lefújt por ugyanakkor benne marad az optikában, és annak dugattyús működése miatt később ismét az egyik lencsére kerülhet, így én inkább a teljes eltávolításukra szavazok.

Az alábbi képen látható 3db fehér, műanyag alátétes csavar mellett a kalibráláshoz használt 3db fekete csavart is ki kellett csavarnom ahhoz, hogy a felső, dupla lencsetagú részt le tudjam emelni, és az alján megtapadt port le tudjam törölni. ezek is mind + fejűek voltak.

A kalibráló csavarokat úgy tűnik, ragasztóval fixálhatták a gyártósoron, mert szerencsére mindegyik feje alatt volt valami kis anyagmaradvány a fekete karimán, ami teljesen pontosan jelezte, hogy hol foglalnak helyet ezek a csavarok. A szétszedés után ugyanis pontosan vissza kell tenni az első lencsetagot, és ezekkel a kalibrációt rögzítő csavarokkal lehet finomhangolni a lencserendszert. Mivel itt a csavarok kiszedése után láthatóan megmaradt azok pontos helye a ragasztóanyag maradékának köszönhetően, így nem kellett külön megjelölnöm azokat, de más esetben ez elengedhetetlen lett volna, mert anélkül a fókuszálás bánja.

Miután letöröltem a lencsét mikroszálas törlőkendővel, már csak össze kellett raknom. Az első lencsetagot pontosan visszailleszteni kissé nehézkes volt, de végül sikerült, és a fehér alátétes csavarok becsavarása után már csak lazán be kellett tekerni a feketéket is, majd pontosan a korábbi ragasztónyomokhoz passzolóan elforgatni a lencsetagot, és meghúzni a kalibrációs csavarokat. Ezután visszakerült a borítás két része, majd végül a piros és az egészet lezáró ezüst gyűrű, és már csak ki kellett próbálni. Természetesen hibátlanul működik, de elsősorban azért, mert sem a csavarok nem toltak ki velem, sem nem kellett jobban szétszednem. Mindenesetre nem a gyenge idegzetűeknek való játék, a türelem meg szintén közrejátszott.

De végre teljesen pormentes. 🙂