Lassan lehetne 0. hét is…
Ahhoz képest, hogy még el sem kezdődött az egész, sőt még csak a mínusz akárhanyadik napok sincsenek, mégis annyian voltak, mint egy gyengébb napon reggel a Szigeten. Este 6-kor indultunk a Csabával Gödre pár bála szalmáért és szénáért a Fair Trade kávézónkba. Meg is pakoltuk a kis autót 8 bálával, amit megúsztunk 1600 Ft-ért, tehát semmi összeg nem volt. 8 körül már be is pakoltuk a konténerbe a Szigeten, elszaladtunk az irodába kitakarítani az autót, és 9 után pár perccel már a Csaba főnökasszonyának is vissza tudtuk adni a vasparipát.
A helyszíneken eközben lázas építés folyt, mindenki rohangált mindenhová, irdatlan port kavarva az egyes helyeken, de szerencsére ezt mi még megúsztuk, nem vacakoltunk annyit a Szigeten, hogy foglalkozni kelljen vele. A dobogózott Fair Trade sátor még nem volt leverve, csak a chill-out, de azt másnapra ígérték, hogy leverik délelőtt. Így dolgunk végeztével siettünk a kocsit takarítani – utólag eszünkbe jutott, hogy egy benzinkútnál ki is porszívózhattuk volna, de azért sikerült elég tisztára seperni. A kocsit Csaba főnökasszonyának visszaadva, még leültünk a Nyugati Pályaudvar előtti padokra elkölteni 3 fánkot, majd mint aki jól végezte dolgát, belevetettük magunkat a hazafelé tartó közlekedésbe egy 6-os villamos személyében.
0 hozzászólás