Embermosó, furcsa emberek és Kispál
Éjjel nem aludtam szinte semmit. Prózai oka volt: viharos volt az idő, és így egyszer azért keltem fel, hogy becsukjam az ablakot, hogy ne essen be az eső, majd később meg azért, hogy ne pusztuljunk meg a melegben, mert a ventillátor igazából nem sokat segített. Így aztán aludni bizony nem maradt nagyon idő, és mégis jobban kipihentem magam, mint addig bármikor. Érdekes volt, nem nagyon szoktam magam kipihentnek érezni.
Régóta akartam már egyszer végigjárni a Szigetet, de valahogy soha sem volt rá időm. Illetve vagy időm nem volt, vagy kedvem nem, főleg nem egyedül. De így, hogy itt volt Bogi, sokkal egyszerűbb volt az egész. Reggel nem nagyon kapkodtuk el a felkelést, nem is igazán volt miért. Zuhi és reggeli után indultunk el kifelé, és a célszerűség érdekében vettünk egy 30 napos bérletet a Moszkva téren, majd használja utána hugom úgyis, és így jobban megéri közlekedni, mint lyukasztgatva… Délre beszéltem meg Klauszkával, hogy kiérünk, nem is késtünk túl sokat. Körbenéztünk az udvarban, kicsit sétálgattunk, majd időszerűvé vált az ebéd, így beálltunk Krisnához a sorba. Én már hozzászoktam, meg olcsó is, és annyira nem vészes, de Boginak valahogy nem nyerte el a tetszését. Tegyük hozzá, hogy ugye a krisnás kajában nincs hús, elvégre ha hisznek a reinkarnációban, bizony elég meredek lenne megenni a nagypapát… Előző évben volt ugye Maddog, így azt legalább bele lehetett aprítani, míg idén csak a kenyér maradt.
Ebéd után körbejártuk a Szigetet jóformán az elejétől a végéig, elsőkörben valami kis kitűzőt vadászva, de sehol nem találtunk megfelelőt. Afrika falu felé találtunk egy csomó jó kis cuccot, Bogi meg vett magának egy öngyújtót, ami nem szimplán csak világít, hanem egy kis virágot vetít ki… ;o) Még beültünk egy kávéra a Fair Trade-be, és mivel a Györgyi elkezdett hennázni, Bogi csináltatott magának egy gekkót a nyakára, illetve kitalálta, hogy hennáztassak én is valamit, így mindketten kaptunk egy pöttyöt ugyanoda. Mivel a henna azonban nem az a nagyon tartós dolog, így már csak tök halványan látszik.
Természetesen közben szorgalmasan kerülgettük a különféle nagyságú és mélységű pocsolyákat, és tapostuk a sarat mindenfelé. Majd összetalálkoztunk az egyik szintén leendő csoporttársával, a Katával, majd míg ők tisztasátraztak egyet, én megnéztem az embermosót megint. Vicces egy dolog, és meglehetősen jó attrakció volt. Mondjuk van bennem egy kicsit furcsa érzés is. Előző évben nem volt ilyesmi ha jól tudom, viszont akkor volt napkollektoros zuhanyzónk Greenpeace-ileg. Kicsit úgy érzem, hogy ezzel intettek nekünk egy fricskát…
Tisztasátrazás után mentünk volna standup-comedy-re az Open színpadra, de végül elcsúsztunk időben, így ez kimaradt. Majd még összetalálkoztunk Nórikával, aki épp a K&H-nál várt valakire, visszaszaladtunk az udvarba bezárni, és felmarkolni a dolgainkat, majd tettünk egy kört, és kikötöttünk az AIDS-tesztnél. Na nem mintha lett volna rá esélyem, de ugye sose tudni, és hát évente azért elmegyek. Ebben az évben már az újfajta teszt volt, ami az 5 perces változat volt, előző évben meg még a negyedórás. Persze mindkettőnknek negatív lett. ;o)
A furcsa emberek meg a különlegesen idióta ruhába bújt személyek voltak, akik elsuhantak mellettünk, miközben a tesztre vártunk a sorban, el is rohantam eléjük, és íme, a következő kép sikeredett:
Aztán mivel már régen volt akkor, hogy krisnáztunk, így lecsorgott mindkettőnknek egy-egy gyros, miközben már ment a Kispál a nagyszínpadon, így átsasszéztunk oda, ismét sarat taposva és tavakat kerülgetve, meg átvágva a tömegen. A hangulat tényleg jó volt – bár a gyros után még egy sör belefért volna. A „Még egyszer” című számot ugyan csak a vége előtt nem sokkal játszották el, de azt telefonon közvetítettük a Bogi barátnőjének, mert van egy bizonyos jelentése számukra ennek a számnak. Én meg próbáltam lőni pár képet, de állvány nélkül, messziről nem igazán egyszerű, főleg mozgó tömegben… Azért maga a koncert tényleg jó volt, bár annyira nem is ismerem a Kispált, sem nem kifejezetten a kedvencem.
Kispál után még összefutottunk a Főzelékfalónál Silméékkel, majd tervbe véve a Magic Mirror travi-showja volt este 11-től, de mi még Bogival vettünk egy cigit, Silméék meg még összetaliztak valakikkel kicsit odébb, majd 10 perccel később találkoztunk a bejáratnál. Csak legbelül, leghátul, legjobboldalt volt hely, így oda csüccsentünk le. 11 óra még elég messze volt, így addig valamennyire eldumáltuk az időt, de már kezdett sok lenni mindenből, Bogin is látszott, hogy ez már nála is lassan a tűréshatár vége, így elindultunk hazafelé.
Otthon kiderült, hogy a cipellője teljesen átázott a sártól, és emiatt befogta kékre a lábujjait… ;o) Így némi csutakolás után Ő ledőlt aludni, én még megpróbáltam megírni ezt a cikket, de nekem is sok volt már akkor a napból, így kikapcsoltam a laptopom, és ledőltem én is.
0 hozzászólás