És csak Te jársz a fejemben
Tudod, előtted pontosan tudtam, hogyan éljem az életem. Hogy mikor, mit és hogyan tegyek. De ez most valami új. És már nem tudok semmit… Csak azt tudom, hogy összezavartál. És úgy érzem, szükségem van Rád. Talán csak össze kéne szednem minden bátorságom, és őszintén elmondani Neked mindezt. Mert hát örökké nem futhatunk a saját érzéseink elől, attól tartva, hogy netán csalódunk. De talán ez most jobban felkavart, mint eddig bármi más. És ezt magam is alig hiszem el.
Mondd… Talán… Egyszer… Mit gondolsz…?
0 hozzászólás