…tiéd lehet…
Ha akarod, megmenthetlek. Nem Magadtól, és nem a sorstól, attól úgysem lehet. És helyetted nem érezhetem azt, hogy Rám van szükséged. Helyetted nem gondolhatom azt, amit gondolok. És legfőképp: helyetted nem dönthetem el, mit teszel.
De elvihetlek magammal, messze, bárhová, csak kérned kell. Tarthatok ernyőt föléd, ha a parkban a zuhogó esőben egyedül ülsz egy padon, zokogva. Meghallgathatlak, és reményt adhatok Neked, hogy egyszer úgyis minden jobbra fordul. Hideg szélben átölelhetlek, és magamhoz szoríthatlak, hogy ne fázz. Alhatsz az ágyamban, és szoríthatsz magadhoz plüssállatként, és hidd el, viszontszorítanálak.
De hogy megadhatok-e Neked bármit is abból, amire igazán szükséged lenne? Nem tudhatom. De talán megadhatom. És hidd el, megtenném. A miértet ne kérdezd. Azt elmondani nem tudnám. Csak megmutatni az érzést. És akkor abba a kis szíved is biztos beledobbanna, úgy, ahogy ritkán szokott…
0 hozzászólás