Ezért ne segítsünk soha üldözési mániás embereknek

Az ügyfélnél, aki amúgy egy ismerős ismerőse, még 2019. július 12-én voltam, újra kellett telepíteni a MacBook Air-jén a macOS-t, mert elmondása szerint egy rosszakarója őt megfigyeli rajta keresztül. Illetve egyúttal az iPhone-ja esetén is kérte, hogy telepítsem újra, ugyanezen okból. Alapból el kellett volna utasítanom a lehetőséget, de sajnos voltam olyan jóhiszemű, hogy azt gondoltam, segíthetek az illetőn, és enyhíthetem az ezzel kapcsolatos szorongását, ha újratelepítem a gépét.

Az egész költségei kapcsán előzetesen ismertetve lett vele, hogy mennyi a kiszállási díj és a munka óradíja, amelyet természetesen el is fogadott.

Július 12-én összesen 4 és fél órát töltöttem el abban a lakásban, amit egyébként bérel, mondván nyugodtan tudjon dolgozni, mert otthon, ahol egyébként lakik, mindig mindenki megtalálja. (Már ez is gyanús kellett volna, hogy legyen.)

Ez alatt a 4 és fél óra alatt először megkíséreltük lementeni az adatait az ő saját pendrive-jára (nyilván azért, hogy semmi adata ne kerüljön ki a kezéből máshoz, így hozzám se), ami viszont a jelek szerint felmondta a szolgálatot, mert egy idő után már nem is látta a gép, formázni sem lehetett, semmi. Kuka. Mivel a pendrive garanciális volt, ezért mondtam neki, vigye vissza a boltba, és cseréltesse ki.

A macOS-t saját USB-s telepítőmről, a MacBook Air SSD-jének teljes formázásával, nulláról húztam újra (mert az internet recovery az nagyon hosszú idő lett volna), ami után ő maga adta meg a felhasználónevet és a jelszót (direkt elfordultam minden alkalommal, amikor beírta!), majd letöltöttük az általa kívánt alkalmazásokat azok hivatalos oldalairól vagy a Mac App Store-ból.

Közben természetesen már eleve az ő gépét használva újratelepítettem az iPhone-ját is, amiből amúgy talán kettő darab is volt, erre már nem emlékszem, de egy darab minimum.

Mivel a nyomtatójával is gond volt, így azt is megnéztem, ott egyrészt az volt a gond, hogy új router-modemet hozott neki előző nap a szolgáltató, így a nyomtató nem csatlakozott az új Wi-Fi hálózatra. Emellett mint kiderült, a nyomtatópatronjai beszáradtak, mert nem használta őket. Próbáltam vízzel, illetve körömlakklemosóval kiáztatni a patronok fejét, de végül nem volt sikeres, így javasoltam, hogy vegyen két új patront (fekete és színes).

Gyakorlatilag az összes, éppen abban a pillanatban létező, informatikai jellegű problémáját orvosoltam, illetve a felmerült kérdéseire is türelmesen válaszolgattam, így végül ő maga javasolta, hogy a négy és fél óra helyett kerekítsem nyugodtan öt teljes órára a munkadíjat, mondtam neki, hogy akkor az mindösszesen mennyi lesz, ugyebár a kiszállás és az öt óra díja, ami szerinte teljesen rendben volt.

Még mielőtt mentem volna hozzá, reggel 09:28-kor írt egy üzenetet Telegramon (mert szerinte csak az a biztonságos), hogy tud-e utalással fizetni, mert előző este végül nem tudott bankba menni. Én meg sajnos beleegyeztem, nem gondolva, hogy nem fog fizetni. Úgyhogy írtam neki, hogy megoldható az utalásos számla is. (Ekkor még nem volt azonnali utalás!)

A munka végeztével azt ígérte, hogy megpróbálja még aznap, pénteken elindítani az utalást, de elképzelhető, hogy csak következő hétfőn fogja tudni megoldani.

Július 13-án reggel 10:04-től egészen 16:48-ig válaszolgattam folyamatosan a Telegramon írt kérdéseire, amiért nyilván nem számoltam fel egy forintot sem.

Július 16-án, kedden rákérdeztem, hogy sikerült-e elindítania az utalást.

Július 17-én válaszolt, hogy aznap délután jelentkezik, és szerinte még azon a héten megy az utalás. Nem jelentkezett.

Július 22-én ismét rákérdeztem, hogy esetleg sikerült-e elindítani az utalást.

Július 25-én válaszolt, hogy azt hitte, rögtön írt nekem, hogy augusztus 1-jén fog tudni utalni, mert megakadt két ügyfelével, végtelenül sajnálja, nem szokott ilyen előfordulni, illetve hogy eleve nem kezdett volna bele az újratelepítésbe, ha nincs meg nála az összeg, mert bár kevesebbre számított, mégis úgy gondolja, hogy ez az összeg is rendben van, amit mondtam neki. Illetve mivel oktatásra is szüksége van, így szeretné, hogy még menjek hozzá ezügyben, de előbb ezt az összeget rendezné, illetve összeszedné a kérdéseit is.

Augusztus 5-én ismét írtam neki, hogy sikerült-e elindítani az utalást, mert nekem nem jött át. Nem válaszolt.

Augusztus 9-én ismét írtam, hogy sajnos még mindig nem érkezett meg.

Erre az üzenetemre aznap este válaszolt, hogy az elmúlt 9 napban azzal küzdött, hogy megvakul-e, mert egy orvosi lelete ilyen tartalmú volt, és csak 8-án délután fél 5-kor derült ki, hogy nem az ő vizsgálati eredményeit másolták át az ő leletére, hanem egy másik betegét, és ez az egész trauma kikészítette idegileg, és csak így másnap reggeltől, tehát 9-én reggeltől tudott mély lélegzetet venni, és folytatni a dolgait. Ekkor azt ígérte, hogy hétfőn (augusztus 9. péntek volt) ő fog engem keresni. Nem keresett.

Augusztus 27-én délben írtam neki, hogy már a második hétfő is eltelt azóta, hogy ígérte, jelentkezni fog, de nem jelentkezett, illetve hogy már két hónap is eltelt (ezt rosszul tudtam, mert végül nem június 27-én voltam nála, hanem július 12-én, az első alkalmat ő mondta le, egészségügyi okok miatt), és kérem, rendezzük ezt az összeget, mert ez így nekem nagyon nem jó.

Augusztus 27-én este 20:45-kor újból írtam neki, hogy kérem, reagáljon valamit, mert ez a nulla reakció a részéről nem túl bizalomgerjesztő, és én tényleg elég türelmes voltam, de ezt a több hetet nem tartom korrektnek azután, hogy megelőlegeztem a bizalmat az utólagos, utalásos fizetésre.

Itt aztán hirtelen minden átfordult az abszurdba.

Erre ugyanis azt válaszolta, hogy legkésőbb másnap délután fog “reagálni” (így, idézőjelben), és telefonon fog hívni. Persze nem hívott.

Augusztus 29-én írtam neki, hogy nem hívott 28-án, biztosan közbejött valami, előfordul. De ha nem kommunikál felém semmit, igazán nem tudom, mit gondoljak, illetve az anyagi része ennek egy dolog, de nem érzem korrektnek ezt a hozzáállását velem szemben, illetve hogy szeretném, ha legkésőbb augusztus 30-áig rendeznénk ezt.

Augusztus 30-án válaszolt, miszerint az elmúlt 3 hétben újra anomáliák támadtak az iPhone-ján, ami esetén én követhettem el valamit, mert ő egy működőképes iPhone-t adott a kezembe, de azóta “eltűntek belőle a programok”, letölteni sem tudják őket (itt rögtön érdekes lett a többes szám használata), mert “eltűnt a készülékről az Apple Store hozzáférés lehetősége is”, sőt, “az Apple Store nem ismeri fel” a készülékét, ezért nem enged letölteni semmit. Állítása szerint a készülékei részben bevizsgálás alatt vannak, részben még arra várnak, és az Apple hivatalos képviseletét ellátó szakemberek már tettek is megállapításokat, de még szükség van vizsgálatra, és hogy erről hivatalos szakvéleményt fognak kiállítani. A MacBookkal kapcsolatban pedig biztonsági okokból nem szól részletesen. Egyelőre. De majd el fog jönni az ideje amikor annak a problémáit is elém tárják (újabb többes szám). Mindenesetre írásos szakértői véleménnyel együtt fog jelentkezni, amit az Apple hivatalos szakemberei állítanak ki. Itt felhívtam a figyelmét arra, hogy hazánkban melyek a hivatalos szervizek, és hogyha máshová vitte, az nem hivatalos szerviz, amire azt reagálta, hogy köszöni az információkat, de tudja, amit tudnia kell, és sérelmezte, hogy nem adom meg “a kölcsönös vétlenség esélyét a másiknak”. A hibásan vagy részben működő készülékek szerinte tény, ráadásul a naplózás mutatja, hogy a problémákat nem ő okozhatta, véletlenül sem. Majd azzal zárta a mondandóját, hogy most elköszön, mert a mobilján már hetek óta nem elérhető a Telegram, és nem lesz egész nap (az elmondása szerint egyébként szintén anomáliás!) laptopja közelében.

Itt én igazából elengedtem az esetet, és elkönyveltem tanulópénznek a dolgot, noha sajnos nem fillérekről van szó.

Szeptember 8-án este jött tőle egy újabb üzenet, hogy adjam meg neki az e-mail elérhetőségemet, mert nyilatkozatot kell tőlem kapnia valamiről. Visszakérdeztem, hogy mégis milyen nyilatkozatot, miről? Erre persze azt válaszolta, hogy az e-mail címemet kéri, és majd a leveléből megtudom. Erre megírtam neki, hogy az e-mail aztán pláne nem biztonságos PGP/GPG-kulcs nélkül, úgyhogy akkor inkább írja le Telegramon először. Ezt persze azonnal elutasította, mondván őt már nem érdekli, mennyire biztonságos, valaki vagy valakik kizárták a laptopjából, és az általam elvégzett újratelepítés után is sorozatos hibák jelentkeztek, és az csak részlegesen volt használható. Most ráadásul “olyan fokú beavatkozást valószínűsítenek” (nem derült ki, hogy kik), hogy a hatóságok vizsgálatát kéri, és mivel állítása szerint én voltam az, aki utoljára legálisan, a hozzájárulásával hozzáfért a gépéhez, ezért nyilatkoztatnia kell valamiről (amit továbbra sem árult el, hogy mi lenne). Illetve megkérdezte, hogy ismerek-e az én vezetéknevemmel egyező webfejlesztőt – és ha igen, adtam-e neki hozzáférést a telepített készülékéhez. Értelemszerűen sem nem ismerek ilyen webfejlesztőt, sem nem adtam senkinek hozzáférést, hiszen a gép újratelepítése után ő maga adta meg a belépési jelszót, amit én szintén nem ismerek, és telepíteni is csak azokat az alkalmazásokat telepítettük a hivatalos oldalakról vagy a Mac App Store-ból, amiket ő maga külön kért. Ezek után külön felhívtam a figyelmét arra, hogy korábban azt írta, hogy hivatalos szakvéleménnyel fog jelentkezni, tehát kérem, küldje el a szakvéleményt. Erre ismét az e-mail címemet kérte, és leírta, hogy azzal, hogy valaki vagy valakik kizárták őt a saját készülékéből, minden korábbi tárgytalanná vált, amivel megpróbálta működőképessé tenni az általam újratelepített készüléket. De amúgy van több laptopja is (érdekes módon én épp az ellenkezőjére emlékszem, hiszen az volt a problémája, amíg nem jelentkezett heteken át, hogy bevizsgálás alatt voltak a készülékei, így nem tudott dolgozni sem!), és most dolga van velük, úgyhogy már nem tud ma többet foglalkozni ezzel az üggyel, mert dolgoznia kell. És hogy akkor átküldöm-e az e-mail címemet, vagy ne várjon rá. Ne pazaroljuk tehát egymás idejét. Adjam meg az e-mail címemet.

Szeptember 9-én délelőtt megadtam neki egy címet. Nem válaszolt.

Szeptember 10-én rákérdeztem, hogy sikerült-e elküldenie, mert nekem nem érkezett semmi. Nem válaszolt.

Gondolom, nem okoz meglepetést, hogy azóta sem érkezett tőle semmi.

Külön irónia az illetővel kapcsolatban, hogy ő azt gondolja, hogy őt valaki vagy valakik megfigyelik, miközben Facebookon kivétel nélkül az összes létező posztja nyilvános, és olyanokat is visszaigazol ismerősnek, akikkel személyesen sem találkozott még soha, hanem csak az interneten. Ha valaki tényleg meg akarná figyelni, semmit nem kell tehát tennie, mint megnézni a Facebook profilját, hiszen minden nyilvános rajta…

Hogy mi a tanulság? Nem szabad ilyen embereknek segíteni, mert ha utána bármi olyan történik velük, amit nem értenek (főleg ha még hajlanak a technikai analfabétizmus felé is), akkor azt azonnal ahhoz kötik, amikor te segítettél nekik. Egyszerűen félre kell tenni a jóindulatot, a segítőkészséget, és elengedni az ilyen megkereséseket. Mert nem éri meg, hogy utána még te legyél az, akit elmond mindennek, ha megint nem ért valamit, és így inkább beüt az üldözési mániája.

Nem írom le az illető nevét, mert még az ilyen csalóknak is vannak személyiségi jogai. Az pedig azért lehet nyilvánvaló bárki számára, hogy ez az illető csak hazudik, és egyszerűen egy csaló, mert soha semmiféle bizonyítékot nem mutatott fel, csak állított mindenfélét, azt pedig bárki megteheti.