Ejtsd: [di-ˈpre-shən]
Ördögi kör. Mert senki nem érti. Talán csak azok, akik már átélték. De legtöbben inkább csak elfordulnak tőled, mert lehúzod magaddal őket is, hiába teszed mindezt teljesen akaratlanul. És visszatér önmagába a kör – éppen azok hagynak magadra, akikre szükséged lenne.
De hogy is várhatod el mástól, hogy tolerálja a negatívságodat? Egy idő után a legkitartóbbaknál is betelik a pohár, és ha nem is küldenek el melegebb égtájra, elkerülnek, ha csak tehetik.
– „Mondd, miért nem érsz rám soha sem? Tettem valamit? Vagy ez is csak a depresszió ördögi köre, hogy depressziós nem kell senkinek, mert csak lehúzza a másikat is?” – kérdezte.
– „Pff…” – válaszoltam, mert jóformán se köpni, se nyelni nem tudtam.
– „Magyarán akkor csak lehúzlak téged is, és ehhez meg a francnak sincs kedve?” – jött válaszul.
– „Igen.” – hangzott a nyers válasz…
(Hát kösz b+, hogy így lehet Rád számítani…)
0 hozzászólás