Prológus
„Egy normális férfi, ha kezébe nyomják egy leányosztály csoportképét azzal, hogy mutasson rá a legbájosabbra, nem feltétlenül a nimfácskát fogja választani. Ahhoz művésznek kell lenni, őrültnek, akit hatalmába kerített a szégyen, a kétségbeesés és a melankólia, hogy az ember felismerje köztük a kis halálos démont. Ott áll… és a többiek fel sem ismerik, és ő maga sincs tudatában fantasztikus hatalmának.”
1997-ben Adrian Lyne rendezte belőle azt a filmet, ami az eredeti, 1962-es Kubrick rendezte változathoz képest sokkal jobban megfogott. Talán szerencsésebb volt a színészválasztás, nem tudom. De valahogy attól falnak tudok menni, amikor tizenéveseket sokkal idősebbnek látszókkal játszatnak el. Kubrick rendezésében ez sejlik fel, hiába volt Sue Lyon 16 éves. Igaz, Dominique Swain is 15 volt, de talán épp a 90-es éveknek köszönhetően ő közelebb volt a filmben bemutatott 14 éves Lolitához, mint annak idején Sue…
A könyvhöz való egzakt hűség már más kérdés. De a Lyne rendezte film esetén e fölött hajlandó vagyok szemet hunyni. És a zene… Morricone. Mást szerintem nem is kell említenem.
Az 1997-es film előzetese (angolul):
Beszélgetés a szerzővel a műről (angolul):
0 hozzászólás